Nicole C. Vosseler: Unter dem Safranmond

Ez a regény a várólistámról került sorra. A történet 1853-ban, Oxfordban kezdődik, amikor is a fiatal Maya Greenwood egzotikus országokról és izgalmas kalandokról álmodik. Maya egészen más, mint a húga, Angelina, akit csak a szépség és a cicomák érdekelnek és aki minden héten másba szerelmes.

Maya nagy csodálója apja barátjának, a nála jóval idősebb nőcsábász Richard Francis Burtonnek, aki afrika kutató és róla álmodozik, neki ajánlja fel magát. Amikor azonban katona orvos bátyja Ralph Garrettel tér haza, akivel Indinában szolgált együtt, a jóképű fiatal férfi még a könyvmoly Maya fejét is elcsavarja. Amikor a szülei nem akarják hozzáadni, a lány megszökik vele és titokban összeházasodnak, de utána férjét nem az áhitott Indiába, hanem Arábiába, Adenbe (ma Jemen) helyezik. Maya nagyon gyorsan rájön, h egy ismeretlenhez ment feleségül és a házasságuk, közös életük egyikük reményeit sem váltja be. Mikor kapcsolatuk a mélypontra jut, Mayát beduinok rabolják el. Jól bánnak vele, nem bántják, tisztelik és idővel be kell vallania magának, h vonzódik elrablói vezéréhez. Ez az érzelem kölcsönös és a szerelmük be is teljesedik, mielőtt Maya visszakerül Angliába. Onnantól kezdve is mindhárom férfi jelen van az életében így vagy úgy, ténylegesen, vagy csak lélekben. Maya végül az a független, sikeres, erős nő lesz, aki mindig is lenni akar és ehhez mindhárom férfi hozzájárul, ki így, ki úgy és sok-sok év után még a happy endjét is megkapja. Meglehetősen részletesen írja le Maya életét a könyv jó részében, majd viszont nagyon nagyokat ugrál, elnagyolja a történetet. Kár ezért, bár így is majdnem 600 oldalas a könyv. Ami tetszett, h sokszor a fő téma a regényekben a nagy szerelem, aztán jön a „boldogan éltek, míg meg nem haltak”, de hát ez azért nem feltétlenül reális. Itt viszont - annak ellenére, h a 19. században vagyunk - árnyalja a képet, a nagy szerelmek mind szembe találkoznak a realitással, ami szerintem jót tesz a történetnek.