Franziska Erhard: Dieser Moment, als Santa Claus mein Wohnzimmer putzte und mein Herz verrückt wurde

Háááát, az első felében eléggé idegesített, mert túl sok történés nem nagyon volt benne, ráadásul a szereplőket is elég sótlannak találtam, de aztán megszoktam őket;).

Fine élete – ahogy az a hasonló könyvekben már csak lenni szokott – egy csapásra összeomlik, amikor rajta kapja a barátját a szomszéd nővel. Ráadásul mivel a pasija a kollégája is, nem csak a házban, ahol éltek, hanem a munkában is ellehetetlenedett a helyzet. Mikor egy jó ajánlatot kap egy cégtől, ráadásul közel ahhoz az idősek otthonához, ahova eddig is sűrűn járt a nagybátyjához, nem hezitál sokat, elfogadja az állást és oda is költözik. Beleveti magát a munkába, élvezi is azt, jó a csapat, a főnökről már nem is beszélve. Ő az, aki mindenben mellette áll akkor is, amikor Fine lelkesedésében túlhajtja magát és ráadásul még baleset is éri. A fiatal főnök, Christan eddig is szimpatikus volt főhősnőnknek, de amikor minden este felbukkan, főz és segít neki, gondoskodik róla, kezd beleszeretni. Reménykedni viszont nem nagyon mer, mert tudja, már többen félreértették a főnök gondoskodását, de ő mindenkivel ilyen, akinek segítségre van szüksége. Amikor azonban karácsony közeledtével a nő jobban van, a főnök valóban eltűnik az életéből, legalábbis az előző napokban megszokottakhoz képest. Jön aztán a nagy szenvedés mindkét részről, de nem igazán jutnak egyről a kettőre, mígnem a „Weihnachtsman” megkönyörül rajtuk;). Végülis nem volt rossz, szokás szerint kicsit hosszú és sok a szenvelgés, de egynek jó volt.

Freya Miles: A Bookboyfriend for Christmas

Eddig az idei karácsonyi felhozatalból, amit újonnan olvastam és hallgattam, ez tetszett leginkább. Mia szülei már néhány éve nem élnek, ő egy ügyvédi irodában dolgozik asszisztensként, de az igazi szenvedélyt számára a könyvek jelentik. Nem csak sokat olvas, hanem tik-tok videókat is készít az olvasmányairól, ezáltal egy igazi közösséget épített már fel. Szereti, amit csinál és sikeres is benne.

Imádja a karácsonyt és miután megnyer egy játékot, úgy tűnik, legnagyobb álma válik valóra: teljesen egyedül fogja tölteni az ünnepet egy könyvesboltban. New Yorkban viszont, pont szenteste napján, hatalmas hóvihar tombol, teljesen ellehetetlenítve ezzel a közlekedést, így még az is felmerül Miában, h nem lesz az egész ott alvós buliból semmi. Hála a könyvesbolt tulaj orvos öccsének, aki a közeli kórházban dolgozik, mégis bejut a könyvesboltba, a bökkenő csak az, h az őt oda beengedő Nick is megjelenik nem sokára újra, sérült lábbal, átázva és átfagyva. A könyvmoly karácsonyi idillnek így lőttek, ráadásul a jóképű doki egy igazi, mogorva grincs. Persze azért ne legyenek kétségeink a kimenetelt illetően, de azért volt benne néhány mélyebb beszélgetés és meglepő fordulat (nem a szerelmi szálban). Az első fele nekem jobban tetszett, utána nekem úgy tűnt, kicsit ellapsolodott. Összességében azért persze a karácsonyi könyvek – nem túl nívós - forgatagában abszolút megállta a helyét ez is.

Mandy Baggot: Winterzauber im Central Park

Az angol Lara, vidéken él és a vidéki élethez szokott, azt szereti. Kamionosként dolgozó kemény csaj, de eléggé megzuhan, mikor az adventi időszak kezdetén a barátja felfüggeszti a kapcsolatukat. A barátnője, Susie, viszont nem hagyja, h Lara önsajnálatba süllyedjen, hirtelen New Yorkba repülnek és kezdetét veszi egy turbulens karácsonyi kaland. Megment egy makit; a fél városon végig vonszol egy rénszarvast, ugyanebből a célból; miközben egyre közelebb kerül a fiatal, ízig-vérig new yorki színészhez, Seth-hez, aki szintén élete egy nehéz időszakát éli.

Bár kétségem nem volt a meglehetősen vaskos regény (475 oldalas) kimenetelét illetően, azért kíváncsi voltam rá, milyen megoldást talál, az első blikkre meglehetősen nagy ellentétre, ami a főhősök életét, életmódját és lakóhelyét illeti, különösebben nem erőltette meg magát a szerző a témában. Persze ehhez a terjedelemhez azért kellett hőseink happy endjének útjába némi nehézséget görgetni, de ezek csak olyan tessék-lássék akadályok voltak. Aranyosak voltak a szereplők, de azért jócskán akadtak üresjáratok, unalmas, semmit mondó fejezetek. Szóval nem volt rossz, de azért olvastam már jobbat is. A szerző egyébként híres a könnyed karácsonyi regényeiről, néhány meg is jelent már magyarul, ha jól láttam, ez még nem.

Kirsten Greco: Diese Tage im Dezember

Ez egy elég rövid kis történet, de egészen tetszett. Brooklyn egyáltalán nem szereti és nem is ünnepli a karácsonyt és erre minden oka megvan. 4 éve már, h az élete ebben az időszakban teljesen megváltozott. Azóta a legjobb barátnője és szinte egyedüli társasága, idős szomszédja, Patricia. Pont ő az, aki rábeszéli, vigyen el egy könyvszállítmányt a karácsonyi előtti napokban Georgiából, ahol élnek, New Yorkba, h ott szenteste megnyithasson a könyvtár a rászorulóknak.

Brooklyn legszívesebben ki sem jönne a lakásából ebben az időszakban, nemhogy egy ilyen nagy útra vállalkozzon, de végül enged barátnője rábeszélésének és felkerekedik. Ahogy az már ilyen karácsonyi könyvekben és filmekben lenni szokott, nemsokára tombol a hóvihar, ami nem könnyíti meg a dolgát, de sok-sok érdekes és értékes embert megismerve és egy nagyon különleges férfival az oldalán megérkezik New Yorkba december 24.-ére. A néhány napos, kalandos utazás alatt, végre sikerül lezárnia és tisztáznia magában a múltat és visszatalál önmagához.

M. L. Busch: Küsse, Kekse & Weihnachtszauber

Sokszor panaszkodok, h minden ugyanaz az ilyen kis szirupos love storykban, hát itt nem (teljesen). A házas, kőgazdag 50 éves vállalkozó Jackson megismerkedik a 27 éves cukrásszal, Courtneyval.

A férfi házassága már rég romokban és bár a sajtó már jó ideje fiatal lányokkal szórakozó, hűtlen férfinak akarja beállítani, ez persze nem igaz (LOL). Courtney viszont igazán felkelti az érdeklődését és hát nyilván el tudjuk képzelni, milyen problémákkal szembesülnek a happy endig. Nem hangzik túl jól, h a 23 éves új barátnőjének – akit pár hete ismer és akivel pár napja van együtt – az üzletember rögtön egy pékséget vesz. Nincs kifogásom a korkülönbség ellen, de valahogy mégis fura volt ez a sztori, főleg, h a pasi gazdag, a lány meg nem. Persze nyilván, ahogy a pletykalapok címlapjain is mindig azt olvashatjuk ilyen esetben, h ez az igazi, nagy szerelem, itt is erről győzködik az olvasót/hallgatót (ezt is spotifyn hallgattam). Régen hallgattam már ilyet, a végén már nagyon idegesített, alig vártam, h vége legyen.

Feels like Christmas: 5 weihnachtliche New-Adult-Kurzgeschichten mit Cozy Winter Vibes

5 karácsonyi történet gyűjteménye ez a kötet, 5 különböző szerzőtől, amit spotify-n hallgattam. Az elsőben egy fiatal cukársz tanonc lányra talál rá a herceg karácsony előtt, aki olyan tökéletes, h főhősnőnk nem győzi kérdezgetni magát, h vajon mi a bökkenő. Mivel ennyire akarja, talál is aztán egyet, méghozzá azt, h a „herceg” cukrászdai főnöke fia. Ezt aztán magában alaposan felfújja, őszintén szólva nem is értettem a problémáját…

A következőben Olaszországban vagyunk, ahol egy nagy társaság él együtt Velencében egy régi, elegáns palotában. Nagymama, unokák, barátok, barátnők. Mindenkinek más tervei vannak karácsonyra: Dubaiba utazás, a szobában chillezés, épp csak a karácsonyt nem akarja senki igazán ünnepelni. Számításaikat az ünnep előtt érkező hó húzza keresztbe, ami elvágja őket minden reptértől. A hóval egyidőben érkezik még a nagyjmama két fia, vagyis a főhősök rég nem látott szülei. Mivel ez egy rövid történet, nekem fura volt, h ilyen sok szereplő volt benne. A lényeg itt persze, h bár mindenki húzta a száját, mégis, a körülmények arra kényszerítik őket, h együtt töltsék a karácsonyt, ami tökéletesre sikeredett. 10-en 13 ételt főznek Egy másik történet két fiatal love storyja, akik titokban szeretik egymást, teljesen meg vannak győződve arról, h a másikat nem érdeklik, nem veszik észre a nyilvánvaló jeleket. Poly a srác húgának a barátnője, a pasi, Jonas első látásra beleszeret, később úgy alakul, h lakótárstak lesznek és titokban epekednek egymásért, majd végre észre veszik a nyilvánvalót. Ahogy már a cím is elárulja fiatal felnőttek történeteiről van itt szó, szerelmekről, barátságról, szívmelengető karácsonyi kalandokról. Nem volt rossz, de különösebben nem is érintett meg.

Várólista 2025

Zsinórban tizenötödik alkalommal vágok neki a várólista csökkentésnek, amit minden évben Lobó hirdet meg.

A 2025-ös várólistámra, ez a régen várakozó 12 könyv került fel:

Andreas Izquierdo: Das Glücksbüro

Anne Jacobs: Die Tuchvilla

Budapest Nagyregény

Daniel Defoe: Robinson Crusoe

Fabio Volo: Der Weg nach Hause

Jeffrey Archer: Párbaj

Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő

Nádas Péter: Egy családregény vége

Olen Steinhauer: Der Tourist

Stephan Orth: Couchsurfing im Iran

Szűcs Péter: Dharma

Theresa Révay: Die weißen Lichter von Paris

Jule Pieper: Die Reise deines Lebens – Wien

Ez egy sorozat első része, ha jól értettem, mondjuk már a címe érdekes Életed utazása – Bécs. Német szemszögből nézve, Bécs életed utazásaként, hmm, de persze nem ilyen szemponból nézi.

A főszereplő, Betty élete teljes káosz, igazi munkamániás, semmi másra nincs ideje, nincsenek barátai, nincs magánélete. Nem csak az élete, hanem ő maga is unalmas. Épp Stuttgartba készül, de elveszti a telefonját, rohan, ideges, szétszórt, végül sikerül elérnie a vonatot, hála utastársainak érdekes szituációkba csöppen, majd kedélyes beszélgetésbe bonyolódik pl. a kalauzzal, majd órákkal később kiderül, rossz vonatra szállt, ez nem Stuttgartba, hanem Bécsbe megy. Betty elég karót nyelt, ezt utastársai is észreveszik, bíztatják, h menjen már el akkor Bécsig, vissza úgysem tud már menni. Alapvetően szerintem komoly probléma van azzal, aki egy Berlin-Bécs vonatút alatt ennyi mindenre csodálkozik rá (többek között arra is, h órák múlva, h rossz vonatra szállt). Nagyon mesterkélt, elveszti a telefonját, nyilván, csak hogy észrevegye, mennyivel jobb anélkül, h online lenne stb.; erőltetetten rájátszik „az út a cél”-ra; ráadásul nekem nagyon ilyen „önsegítő” jellege volt, ami mindig idegesít, pláne itt, ahol nagyon rosszul sikerült ezt álcázni. Nincs igazi történet, csak az okoskodás. Bécsben szinte azonnal egy nála jó 10 évvel fiatalabb fiatalemberbe botlik, akivel egy tökéletes napot töltenek együtt, de ezzel is az volt a problémám, h minden párbeszéd annyira mesterkélt, annyira…önsegítő könyv, legalábbis én így képzelem el. Szóval összességében teljesen az volt az érzésem, h a szerző egy jó nagy adagnyi pszihológiai jó tanácsot, bölcsességet, tényt stb. egy regénynek próbál álcázni ill. ebben a csomagolásban akarja emészthetővé tenni, számomra nem sikerült, sőt. Szóval teljesen elment a kedvem ettől a sorozattól és bár spotify-n meghallgatható a többi rész is, de biztosan messziről el fogom kerülni őket.

Annegret Heinold: Nachrichten an Paul

A német Anne férje 1 éve meghalt, ő Portugáliában él, de van Kanadában a Vancouver szigeten is egy házuk. Itt ismerkedik meg a szintén német, de nála jóval fiatalabb Paullal, akivel rögtön megtetszenek egymásnak, jól érzik magukat együtt, de ennyiben marad a dolog, abban maradnak, h tartják a kapcsolatot 8 ezer km távolságból is.

Viszont ez a kapcsolattartás nehezen jön össze és a történetet átszövik a Paulnak küldött és a tőle kapott üzenetek, a hosszabb-rövidebb skype beszélgetések, erre utal a cím is (Üzenetek Paulnak). Anne igazából már feldolozta férje halálált, talán tovább tud lépni és újra társaságra vágyik, érdeklődő pasikból pedig nincs hiány. Ott van a kissé kocka és karót nyelt német Hans-Dieter, aki amolyan érdekházasságot szeretne, praktikus okokból és nagyon kitartó. A portugál Miguel, akivel barátként Anna nagyon jól kijön, de nem tudja, képes lenne-e többre. Na és persze ott van még Paul, aki leginkább megdobogtatta a szívét, de ő…nem könnyű eset. Jóval fiatalabb, időnként eltűnik, időnként hazudik, eltitkol dolgokat, Anna egyik barátnőjével jön össze stb. A férfiak mellett viszont feltűnik még egy csomó érdekes női karakter, a minden lében két kanál portugál szomszédasszony, a német barátnők, Paul tini lánya stb. és a végére azért az is letisztázódik, h milyen irányba és főleg melyik férfival megy tovább főhősnőnk élete. Ami meg pláne tetszett, h mindez rózsaszín buborék és felesleges romantikus maszlag nélkül, inkább valódi szereplőkkel, valódi érzésekkel és problémákkal. Kissé de ja vu-m volt az elején, sőt az is felmerült bennem, h olvastam már ezt, de itt a blogban utánanéztem és kiderült, h nem, de már olvastam a szerzőtől és ott is megvolt ez a német-portugál-kanadai vonal, ami ismerős volt. Egyébként az év egyik legnagyobb – pozitív – meglepetése lett a könyv, nagyon olvasmányos, nagyon meglepett, h ennyire tetszett. Ja és egyébként a borítóképnek semmi köze a könyvhöz.

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

A kínai származású egyetemi prof James és a szőke Marylin középső gyermeke, a kedvencük, Lydia meghalt, a közeli tóba fulladt. De mégis hogy történhetett ez? A háromgyerekes családdal látszólag minden rendben, de ahogy egyre inkább megismerjük a szülők történetét, a családi életüket, a gyerekeket…lassan megmagyarázza magát a cím és szép lassan kiderül, ki mit nem mondott el…

Marylin álma mindig is az volt, h orvos legyen, de ez egyrészről nőként egyáltalán nem volt könnyű az 60-as években, azután pedig pláne nem, amikor teherbe esik. Férjhez megy, születik két gyereke, de az álma továbbra is él benne, elhagyja a családját, h megküzdjön a céljaiért. Mégsem sikerül, mert hiányoznak a gyerekei, ráadásul kiderül, h újra várandós. Onnantól kezdve tudja, belőle sosem lehet már orvos, de szeme fényéből, Lydiából igen. Míg anyja nem volt otthon a kislány megfogadta, bármit megtesz neki, ha vissazatér hozzájuk és amolyan „isteni jelnek” veszi, amikor anyjuk valóban visszatér. Képtelen nemet mondani neki, Marylin eleinte játékosan kezdi tanítgatni, majd egyre többet és egyre bonyolultabb dolgokat vár el tőle. Idővel biológia, fizika felkészítőkre küldi és Lydia bármennyire is szenved, nem érdekli és nem is jó ezekben a tárgyakban, még igyekszik fenntartani a látszatot, nem akar csalódást okozni. Közben anyjuk eltávolodik a fiától és a szülőknek a 3. gyerekkel, Hannah-val nem is lesz igazi kapcsolata, ő csak csendben figyel. Jamesnek, a kínai származású apának is középső gyereke, Lydia a kedvence és ő is rá vetíti ki az álmait. Azt reméli és hiszi, h neki nem kell megküzdenie mindazzal a diszkriminációval, amivel kínai származása és kinézete miatt neki, h barátai lesznek, h igazi amerikai életet él. Egészen a tragédiáig abban a hiszemben vannak a szülők, h Lydia népszerű lány az iskolában, sok bartája van, zseniálisan tanul, orvos lesz. Eleinte talán az lehet az olvasó érzése, h az az igazi kérdés, mi is történt a tónál, hogy halt meg a lány, de aztán nekem is rá kellett jönnöm, h nem ez a lényeg, hanem az út, ami odáig vezetett. A nyomás, az elvárások, az elhallgatások és hazugságok. Mindenki jót akar, mindenki szeret, mégis nagyon félre mennek a dolgok. Rendkívül elgondolkodtató és érdekes történet, igazán tetszett.

Julie Caplin: Das kleine Winterglück in Prag

Nagyon meglepődtem, mert ez egy mindössze 38 oldalas, 49 perc alatt meghallgatható kis elbeszélés, én spotify-n hallgattam. A londoni Alice Prágába utazik nem sokkal karácsony előtt, h végre személyesen is találkozzon egy kollégájával, Marekkel. Már egy ideje együtt dolgoznak, jól kijönnek, sőt, szikrázik köztük a levegő, mivel személyesen még nem találkoztak, gondolom online;).

Marek bár elhozza a reptérről, de aztán rögtön „fel is ülteti”, mert állítólag valami sürgős munka ügy jött közbe. Alice viszont így sem magányos, mert a repülőn Prága felé tartva megismert félig cseh Jake-be botlik, akivel egy kellemes estét tölt el. Másnap uez ismétlődik meg pepitában és ekkor már a nőnek is derengeni kezd, h Marek furán viselkedik, ott is hagyja, h a korábbi repülővel és egyben Jake-kel menjen haza. Nem igazán értem, mi értelme ennek. Oké, kicsit áradozik Prágáról, szóba kerül, h karácsony lesz, hideg van, forró csoki, meg kürtöskalács, na meg forraltbor és persze cseh sör, de kb. ennyi. Elképzelni sem tudom, mi lehetett itt az elképzelés.