Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo

Nagyon régen tervezek Szécsi Noémitól olvasni, most vettem tőle két könyvet és végre nekiálltam az egyiknek.
Az 1919-es tanácsköztársaságtól az 1956-os eseményekig követjük figyelemmel a magyar történelmet, az egykori mészároslegény, a hithű kommunista Sanyi szemével, egy abszurdba hajló regényben, amiben minden egy kicsit más, mint ahogy eddig ismertük.

A Kommunista Monte Cristo fiatal főhőse a 20. század elején belecsöppen a kommunista mozgalomba, és csak élete vége felé kezdi átlátni, mi történik körülötte, de addig nagyon sok mindennek kell történnie. Kun Béla megbízásából Bécsbe megy, Horthy börtönében megkínozzák, majd jön a tisztes polgári élet egy reakciós feleséggel, állás a minisztériumban, ezzel párhuzamosan meg az illegális kommunista mozgalom. Majd jön a gazdasági világválság, a nyilasuralom, a zsidóüldözés, a II. világháború és politikai kalandok sora. Az immáron újra hentesként dolgozó bicsérdista (kb. vegetáriánus) Sanyit idős korára sem kíméli az élet és lassan sziklaszilárd hite is kezd meginogni a kommunizmusban.
Mindezt számomra nagyon szórakoztató módon, szatírikusan írja le az írónő, aki alaposan beleásta magát a kommunizmusba. A regény 2006-os megjelenése után sok kritikát kapott, a téma miatt, h kit érdekel ez, ill. h nem lehet érteni a háttérismeretek hiányában az utalásokat, ezáltal a könyv nem vicces. Nyilván nem értettem minden utalást, de simán lehetett követni és nagyon jókat mosolyogni rajta. Azért nem lehettem egyedül ezzel, mert Szécsi 2009-ben az Európai Unió irodalmi díját nyerte el ezzel a regénnyel.
Nekem nagyon tetszett a Kommunista Monte Cristo, megint azt éreztem, h szerettem a történetet, meg a szereplőket, mert a magaménak éreztem őket, elvégre az írónő a magyar történelem vérzivataros időszakain vezet végig. Ami nekem még Szécsinél kimondottan tetszik, h mesélni szeretne és szórakoztatni, nem „művészieskedni”, nem „lila ködöket” írni. Az ő kortárs irodalma ezért tényleg nekem való, biztos, hogy fogok még olvasni tőle.

Katrin Koppold: Zimtzauber

Kicsit kettősek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Egyrészről nagyon tetszett, régen nevettem ilyen jókat egy könyvön, vicces szereplők és párbeszédek, sok szituáció komikum. Másrészről viszont csalódott voltam a végén, szerintem nagyon váratlanul lett vége.Ráadásul sok minden nagyon felületes benne, ezek közül néhányat talán érdemes lett volna kifejteni.

Elisa egy régi kis könyvesboltot vezet és nem elég a karácsony előtti sok tennivaló, még a tulajdonos is bekeményít, ráadásul még egy kéményseprőt is ki kell hívni egy kandallóba szorult galamb miatt. Innentől kezdve aztán nem várt fordulatot vesznek az események: Elisát, mintha a balszerencse üldözné és ebben egy jósnő is megerősíti, bocsánatot kell kérnie és ki kell engesztelnie valakit, aki ellen elkövetett valakit. Márpedig Elisa – véletlenül – jól fejbe kólintotta a kéményseprőt, így hát az ő bocsánatától reméli az élete normális kerékvágásba történtő visszaállását. Nyomoz, utána utazik, szervez, rendezkedik és a bocsánatkérésével üldözi a rendívül jóképű – naná;) – sértettet, közben hülyébbnél hülyébb helyzetekbe keverve magát és a kéményseprő cégvezető Markot egy luxus wellness hotelben. Sziporkázó poénok, természeti „katasztrófák” közepette aztán együtt töltik az ünnepeket és persze a happy end sem marad el.
A címét - Fahéjvarázslat - nem nagyon értem, de ennek ellenére egy újabb karácsonyi "hangulatfelelős" könyvet olvastam.

Boldog karácsonyt!

Békés, boldog karácsonyt kívánok minden erre látogatónak és olvasónak!

„Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony!”
(Szilágyi Domokos)

Ashley Bloom: Ein weihnachtlicher Antrag

Ashley Bloomtól pontosan azt kaptam, amit a tőle olvasott első kis történet után vártam, vagyis egy könnyed karácsonyi kis szösszenetet (ami azért nem annyira bugyuta, mint a borítót látva az ember gondolná;)). Ezzel együtt azért a tavalyi karácsonyi sztorija jobban tetszett.

Jake halálosan szerelmes a barátnőjébe, Dianaba, aki viszont már 12 lánykérését utasította vissza. A pasi már csakazértis akarja a nagyravágyó nőt, pedig videótékás dolgozóként nem tudja teljesíteni az igényeit. Legjobb barátjával Charlie-val (aki egyébként nő) agyalnak, h is hódíthatná meg. Rájön, eddig az volt a baj, olyan lánykéréseket szervezett, ami neki tetszett, de elhatározza, szent estére olyat fog, ami Dianának tetszik. Erre teszi fel az összes pénzét, a barátai – akik nem értik, mit eszik Dianan – segítenek neki, de közben szöget üt Jake fejébe Charlie…Diana azt mondja, a lány szerelmes belé, az anyukája szerint, illenek egymáshoz, Jake pedig minden alkalommal azt állítja, a lány a legfontosabb ember az életében, de akkor miért akarja valaki más kezét megkérni?
A történetnek igazi Hamupipőke-szerű befejezése lesz szenteste és ennek megfelelően jön a "boldogan éltek, míg meg nem haltak" is;).

Natalie Rabengut: Hinter verschlossenen Türchen

Mit várjon az ember, ha 10-12 oldalas szösszeneteket olvas, amiknél két dolog adott: a karácsony és az erotikus töltet…csodát semmiképp.
25 karácsonyi történetként bukkantam rá, Natalie Rabenguttól már olvastam és közben jöttem rá, h tényleg az is elég „szókinomondóan” erotikus volt, itt is ez az elv, amit követnek. Ő jegyzi egyébként az első novellát, hát talán mind közül a legpocsékabbat. Egyébként egy csomó kezdő „író” van a szerzők között, ez látszik a színvonalon.

Voltak tényleg borzasztóak egyszerűek, meg voltak azok, amiktől legalább egy picit karácsonyi hangulata lett az ember lányának. A többség rendkívül sablonos volt, alapvetően a legtöbb ismeretlenek közötti gyors, vad szex, de szinte minden esetben persze nagy szerelem lesz belőle…szóval abszolút reális;). Van néhány régi nagy szerelem, ahol a felek nem szűntek meg szeretni egymást és újra egymásra találnak, emlékeim szerint csak egy olyan történet volt, ahol egy már együtt lévő pár a szereplő, mondjuk az szado mazoba csapott át. Van egy leszbikus pár is, ez lepett meg leginkább, mert csak a végén derül ki, h itt tulajdonképpen két nőről van szó és a végére került még egy csattanó is. Ezenkívül volt több ellenállhatatlan Mikulás, karácsonyi bulik, általában ügyvédi irodáknál Amerikában (?), süti sütés, forraltborozás, karácsony a szülőknél, volt itt minden. Ami még állandó sablon volt, h a pasik mind Adoniszok, vasalódeszka hassal, a végére már behánytam ettől (is). Szóval a hangulatos címlapú könyv nem hozta meg a várt hangulatot.

Várólista 2017

Immáron hetedszer nevezek be a minden évben Lobó által meghirdetett várólista csökkentésbe. Eddig mindig sikeresen teljesítettem a kihívást, aminek 2017-ben ezekkel a könyvekkel vágok neki:

Colleen Hoover: Weil ich Layken liebe
Erlend Loe: Naiv. Szuper.
Jan-Philipp Sendker: Das Herzenhören
Julian Fellows: Snobs
Ken Kasey: Száll a kakukk fészkére
Laura Moriarty: Weil wir glücklich waren
Lisa See: Sanghaji lányok
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Michael Gibney: Sous Chef
Noah Hawley: Der Vater des Attentäters
Owen Matthews: Winterkinder. Drei Generationen Liebe und Krieg.
Temesi Ferenc: Bartók

Martina Gercke: Liebe stand nicht im Vertrag

Ez tipikusan az a könyv, aminek kb. az 5. oldalától tovább tudtam volna írni a megszokott sablon szerint és ugyanez jött volna ki.

A fiatal és gyönyörű Taylor egy előkelő intézetben végzett dajka (nanny). Kicsit fura volt arról olvasni, h a mai Londonban ő a(z) - meglehetősen régimódi – egyenruhájában ment dolgozni, nem tudom tényleg van-e még ilyen, főleg, h nem a királyi családnál dolgozott. A lány nem akar komoly kapcsolatot, élvezni akarja az életet, de amilyen szabados a magánéletében, olyan felelősségteljes a munkájában a gyerekekkel, bár ott is van néhány elég fura húzása. Legújabb pártfogoltjai a 6 éves Will és a 4 éves Stella, akiknek meghalt az anyukája. Taylor nagy szeretettel és empátiával közelít feléjük és gyorsan sikerül is megnyernie a gyerekek szívét, csak úgy, mint az apukájukét, aki meglepetésére nem is teljesen ismeretlen számára. Persze míg a történet happy endjéhez érünk, van itt ármány, intrika, kiesik pár csontváz a szekrényből és túlvannak egy idilli, de meglepetésekkel is teli karácsonyon. Ezt egyébként már ünnepi ráhangolódó olvasmánynak szántam, bár nem kimondottan karácsonyi és csak részben játszódik az ünnepen, de végülis ezt az elvárást teljesítette. Egyébként meg végül jobban tetszett, mint ahogy arra az elején számítottam, sok sablon, kevés izgalom, de kedves szereplők és idill a köbön.