Fejős Éva: Csajok

Azt kell mondjam, megint az volt az érzésem, mintha egy amerikai szappanoperát olvasnék. Nagyon gyorsan olvasható, semmiféle utána gondolást nem igényel, igazi lazító olvasmány, de abszolút semmi „nyomot” nem hagy az emberben. Valami „kihagyhatatlan” ajánlat keretében vettem meg még régebben a könyvet, ha már megvan, persze, h elolvasom címszóval álltam most neki, már csak azért is gyorsan ment, mert beteg voltam pár napig, ráértem olvasni.

Nem tudom, vhogy nem tudok dűlőre jutni Fejős Éva stílusával, valahogy nem az én világom…, időnként szájbarágós, kicsit erőlködő, felületes, felszínes, akárcsak a sztori és a szereplők. Ledöbbentem, amikor nemrég hallottam, h az Ulpius vele és Vass Virággal is olyan szerződést kötött, h x év alatt kell y számú regényt megírniuk, de valami elég brutál számút, ami gondolom persze nem egyedi dolog, de az, h vki újságíró vagy újságba ír;) gondolom még nem feltétlenül jelenti, h író is, hát szerintem ez most be is bizonyosodott (számomra mindkét esetben;)). Nem fikázni akarom a könyvet, csak hát sok jót nem tudok róla elmondani. Az, h egy humorosnak szánt, csajos történet, az még számomra rendben, szívesen olvasok ilyesmit időnként, de könyörgöm, akkor legyen humoros és csajos, ne csak annak szánt…