Tormay Cécile: A régi ház

A német felmenőkkel is rendelkező írónő második könyveként jelent meg 1914-ben a biedermeier kori pesti családregény. Sok nyelvre lefordították, megjelent németül, angolul, franciául, svédül, dánul, finnül, hollandul, olaszul és észtül is. Meglepődve olvastam, h Tormay Cécilet halála évében akarták Nobel-díjra jelölni – más források szerint kétszer jelölték is. 1945 után több művét betiltották, ahogy ez a Horthy-korszak szinte minden népszerű polgári írójával történt és csak az utóbbi években fedezték fel újra.

A regényben az Ulwing család három generációjának sorsát követhetjük nyomon. A nagyapa, Ulwing Kristóf kivételes üzleti érzékével, szorgalmával felépített egy birodalmat és hatalmas vagyont szerzett. Fia sorsát megpecsételi, h nem vehette el a szerelmét, felesége korán meghal, ő pedig szenvtelenül éli az életét. Az unoka Kristóf elkényeztetett gyerek, teljesen lezüllik, adósságokba keveredik, elherdálja a családi vagyont, majd az öngyilkosságba menekül. A család férfi tagjainak története tele van meg nem élt, be nem teljesedett szerelmekkel. A történet mesélője a másik unoka, Ulwing Anna, az egyetlen kivétel – igaz nem is férfi;) - aki a sarkára áll, mikor érdekházasságba akarják belekényszeríteni és kiáll a szerelméért. Ez azonban nem jelent automatikus boldogságot, ahogy az életben, úgy ezúttal a regényben sem.
Időnként a Buddenbrook házra emlékeztetett a történet, a tündöklés és bukás miatt valószínűleg, ill. van valami vészjósló hangulatú az egészben, ahogy ott is. Nagyon jó értékeléseket olvastam róla előzőleg, ezért is keltette fel az érdeklődésemet, nekem nem tetszett annyira, furcsán régies volt a nyelvezete, amivel általában nem szokott problémám lenni, most viszont nem tetszett, ahogy a történet sem lopta be magát a szívembe.
A könyvért köszönet a book&walk-nak!