Fiatal olasz katonák érkeznek Afganisztánba, a Gulistan völgyben vannak, nem messze attól a tartománytól, ahol az amerikaik naponta tisztogatják a falvakat a felkelőktől.
Mindegyiküknek vannak személyes problémái, amiket magukkal visznek az ismeretlen országba: a katonai orvos Egitto gyógyszerekkel nyugtatja magát, Ietri számára ez a külföldi bevetés a rég várt elszakadást jelenti az anyjától, Zampieri, az egyetlen nő, szeretné ha végre elfogadnák a férfi bajtársai. Különös életet élnek a háború és a messzi család között, amit egy gombnyomás hoz közel. Mindenki keresi a modern technika nyújtotta előnyöket a közelségre: van aki ismeretlen nővel chatel, van aki a saját feleségével e-mailezik, telefonál. Nincs privát szféra, de a helyzetből adódóan teljes bizalomra van szükség a másik iránt, de mégis idegenek maradnak egymás számára. Kicsit saját maguk elől is menekülnek és a külföldi bevetés alatt olyan szituációkat és konfliktusokat élnek át, amik alapjaiban rengetik meg őket. Nem csak az életben keresik a helyüket, hanem a bajtársak között is.
Próbálnak orientálódni, belenőni a feladatba, megszokni a helyzetet, de aztán ki kell jönniük a biztonsági zónájukból, az első bevetésükkor afgán teherautókat kísérnek egy talibánok által ellenőrzött völgyben és innentől kezdve minden megváltozik. Senki nem gondol a halálra, elvégre békés szándékkal jönnek, de aztán az olasz katonák számára rémálommá változik az első bevetés Afganisztánban. A 27 tagú egység 5 tagja meghal szörnyű körülmények között egy robbanásban, csak a darabjaikat találják meg a katonáknak, nem tudják melyik kihez tartozott. Ez a tragikus esemény mindannyiuk életét örökre megváltoztatja.
A regény a felnőtté válásról is szól, a fiatalság végéről egy egészen különleges környezetben, a háborúban. Képet fest egy zárt világról, amiben az egyének döntései sokak sorsát befolyásolják és aminek következményeit mindannyian egy életen át viselik. Giordano olyan karaktereket választott főszereplőinek, amik valószínűleg szinte minden csapatban megtalálhatóak.
Összességében bár a téma érdekes és érdekelt, maga a könyv, a stílusa engem nem igazán talált el. Ami végig zavart, h elég nehezen tudtam a szereplőket megkülönböztetni egymástól, nagyon zavarónak bizonyult számomra, h végig a vezetéknevükön emlegeti őket, magam sem értem, de ezzel a végéig gondjaim voltak 1-2 kivételtől eltekintve. Az író első könyve nekem sokkal jobban tetszett.
Talán a címet (Az emberi test) még meg lehet magyarázni, a borítót már nehezebb, az alapján talán inkább valami love storyt várna az ember, tévesen.
Magyarul még nem jelent meg, de mivel nagyon jó kritikákat kapott külföldön és a szerző első regénye Magyarországon is nagy siker volt, feltételezem, h meg fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése