A főszereplő persze Orlando, a 16. századi, költői hajlamokkal megáldott szépséges nemesifjú. A királynő kincstárnokává teszi meg, majd Konstantinápolyban lesz királyi követ, később herceg, közben persze hódít, csábít és csalódik is. A regény központi történése, h 30 éves korában, Törökországban nemet vált, több napi alvás után nőként ébred fel. Majd a 18. századi Angliába csöppen vissza, immáron ifjú hölgyként, később férjhez megy, fiút szül, a történet végül 1928-ban, a kiadás évében fejeződik be.
A bemutatott korszakokban jól érzékelteti a viselkedési normák és az irodalom változásait, de persze a fő téma és mondanivaló a főszereplő különös átváltozása. Sokféle képpen lehet ezt értelmezni és sokféleképpen is értelmezték már persze, leginkább a női nem megkérdőjelezéseként a társadalomban, hisz Orlandonak is meg kell küzdenie bizonyos problémákkal nőként, amik fel sem merültek előtte. Ez még egyébként rendben is lenne részemről, ezt a részét érdekesnek is találtam, de a körítés és ködösítés, nem tetszett, nem szeretem az ilyen „mélységű nagy műveket”.
Persze felmerült bennem, h hogy jön egy ilyen regény valakinek, nos hát ezt a szerelem inspirálta. Virginia Woolf akkori szerelmének és jó barátnőjének írta a regényt és az első angol kiadást a szerelem, Vita Sackville-West férfiruhás fotói díszítették. Az írónő a regény írásának időszakát egy kivételesen boldog őszként jellemzi, soha nem írt meg ilyen gyorsan könyvet, úgy érezte magát, mintha írói szabadságon lett volna. A stílust egyébként még én is könnyednek találtam és alapvetően egészen jól olvasható volt a történet, időnként inkább a tartalommal akadtak inkább problémáim. A könyv egyébként felkerült az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listára is, bizonyára joggal, ettől függetlenül nálam nem lett kedvenc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése