Sophie van der Stap: Ma szőke vagyok

Régóta tervben volt a könyv és nagyon örülök, h végre sorra került. Sok regény foglalkozik a rákkal, ez mégis más volt számomra, mint azok, amiket eddig olvastam.

…kis tumorcsalád fészkel a tüdőmben…

Tudta meg a 21 éves holland egyetemista, Sophie 2005 tavaszán, nem sokkal azután, h az édesanyja legyőzte a halálos kórt.

Közösen álmodta végig a rémálmot a családjával, a barátaival, sokat kutatott, nyomozott a betegségével kapcsolatban, mindent tudni akart. Mindeközben fiatal lányként szerelemre is vágyott, sokat fantáziált, többek között az egyik orvosáról is. A betegsége ellenére nem akart lemondani a fiatalok kiváltságairól: táncolni, flörtölni, szórakozni akart, ebben voltak nagy segítségére a parókák – szőke, vörös, barna, hosszú-rövid…

Hat paróka, hat név, hatszor annyi barátnő és hódoló. Hat másik nő, és mindegyik mögött megbújik egy darabka Sophie. Egy bizonytalan, félénk Sophie: Stella. Egy érzéki Sophie: Oema. Egy örökké nevető, vad Sophie: Sue. Egy introvertált Sophie: Blondie. Egy kalandvágyó Sophie: Platina. Egy álmodozó Sophie: Daisy.

Betegsége alatt rögíztette élményeit, megpróbáltatásait, gondolatait, ekkor kezdett körvonalazódni ez a könyv.

Egyszerű dolgom van, meg kell mutatnom a világnak, hogy élni rákosan is lehet, hogy ugyanúgy nevetek és élvezem az életet, mint azelőtt, ugyanúgy shoppingolok, kicsípem magam és indulok bulizni. Hogy a rákos élet nem kizárólag csont és bőr testet, fájdalmat és véget nem érő hányást jelent.

Persze ez utóbbiakból is kijutott neki jócskán, de nem hagyta magát, felvette a harcot és végül győzött!

Ma visszakaptam a holnapot.

Meggyógyult és elkezdte bontogatni a szárnyait írónőként is, a betegség elleni harcát dolgozta fel ebben a könyvben, ami 2006-ban jelent meg Hollandiában és bestseller is lett. Riportműsorok, mozifilm, sőt egy dal (Anouk: Lost) is született Sophieról és a harcáról. Azóta további 5 műve jelent meg a jelenleg Párizsban élő írónőnek, aki a Cosmopolitannak és az NL20-nak is dolgozott.
Eredetinek és frissnek találtam a stílusát és nagyon szimpatikusnak Sophiet (őt láthatjuk a címlapon egyébként), csodálatra- és követésre méltónak a hozzáállását. Azt hiszem ebből a könyvből nagyon sokan meríthetnek erőt!