August az un. Treacher-Collins szindróma egy eddig ismeretlen fajtájával született ill. a Goldenhar szindrómával. Amikor megszületett, az orvosok nem hitték, h életben marad, mégis így történt. Azóta számos operáción túlesett, de külseje továbbra is ijesztő. Ennek ellenére a szülei és a nővére igyekszik teljes életet biztosítani neki, a legjobbat akarják kihozni mindenből és irigylésre méltó szeretetben cseperedik a kisfiú.
Auggie 10 éves, 5. osztályos, de számára csak most kezdődik az iskola, eddig az anyukája tanította otthon, mert betegsége miatt szülei jobbnak látták így. Első iskola évét követjük végig, ami tele van megpróbáltatással, bántással, csalódással számára, de pozitív élményekkel is, ahogy lassan nem csak barátokat szerez, de szinte mindenkit maga mellé állít okos, szimpatikus és vicces személyiségével. A regény sokszor szívszorító, tele van megértő, kedves, együtt érző emberekkel, de sajnos bőven akad buta, rosszindulatú gyerek és szülő is. Néhány fejezetenként változik a perspektíva, nem csak August, hanem a nővére, Via és több barátjuk is elmeséli az ő szemszögéből a kisfiú történetét, különösen Via perspektíváját találtam itt érdekesnek, hisz rá is ujjal mutogatnak az öccse miatt és egészen kicsi korától kezdve el kell fogadnia, h a családban mindig Auggie az első. Bár August külseje rémisztő, de az olvasók és a vele közvetlen kapcsolatba kerülők is általában gyorsan rájönnek, h a zord külső ez esetben tényleg érző belsőt takar és nem csak azt, hanem egy jófej, humoros kis krapekot, aki egyszerűen csak olyan akar lenni és úgy akar élni, ahogy bárki.
Egy különleges és szívfacsaró történet arról, milyen nehéz is boldogulni a mai, felszínes, külsőségekre koncentráló világban egy olyan kisfiúnak, mint August. Bizonyos német iskolákban a könyv kötelező olvasmány, nem is csodálom, a nyelvezete könnyen érthető, a mondanivaló, a tanulság egyértelmű, lehet, h itthon is át kellenen gondolni a kötelezők listáját…A regény magyarul Csodácska címmel jelent meg.
Ebben az évben került a mozikba a könyvből készült film, ahol a szülőket Julia Roberts és Owen Wilson játssza, de a legnagyobb kritikája, h pont a lényeget szépítette meg, Auggie bár kicsit furán néz ki, de nem úgy, mint az ebben a szindrómában szenvedők
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése