Szabó Magda: Csigaház

Nagy kiváltság egy már halott írótól valami újat olvasni, így azonnal felkaptam a fejem Szabó Magda eddig ki nem adott Csigaház c. kisregényére. Ezt még versei előtt írta – ezzel megcáfolva, h költőként kezdte pályáját - a füzeteket azonban valószínűleg nem felejtette el, folyamatosan javítgatta őket, de kiadni soha nem akarta. Elgondolkoztató ez, ő hosszú évtizedekig nem adatta ki, halála után megtalálják a kéziratot és kiadják…nem biztos, h jó döntés volt szerintem. Mivel nem változtattak rajta és az írónő nem kiadásra szánta, persze nem lehet egy „kész” regényt várni, pláne a szárnyait próbálgató Szabó Magdától, nekem mégis kis csalódás volt.

Egy bécsi panzió, a Csigaház lakóinak életébe pillanthatunk bele 1939-ben, az Anschluss után. Ide menekül egy szerelmi négyszögből a budapesti Júlia, barátnőjéhez, Tonihoz, aki a panziót vezeti. Egy-egy epizód erejéig megismerünk néhány lakót, de csak nagyon felületesen. Nekem egy ilyen rövid könyvhöz túl sok volt a szereplő, sokáig nem is igazodtam ki, ki kicsoda és olyan érzésem volt, mintha csak egy néhány napra kukkantanánk be az életükbe, a problémáikra, kérdéseikre nem kapnak választ a dolgaik nem oldódnak meg, mire véget ér a kisregény.
Az írónő megvillantja már a rá oly jellemző stílust, a lélektani fejtegetéseket, a ki nem mondott problémákat, de a Csigaház inkább egy irodalmi kuriózum, mint remekmű. Kb. 150 oldal nagy betűkkel, sok-sok egész oldalas fotóval az eredeti kéziratról.