Ahogy ebben a sorozatban mindig, itt is 12 fejezetre, vagyis az év 12 hónapjára oszlik a könyv. A szerző, Marie-Helen nagyon német és az elején nagyon szarkasztikus, ami egy kicsit fárasztó. Sok dolgot kritizál, ami elég németes;) és amik tetszenek neki, azokról meg eleinte ironikusan ír, nem nagyon tudtam hova tenni ezt a számomra elég kellemetlen stílust. Az első pár hónap után aztán jobb lett a helyzet, utal rá, h talán egy kis szülés utáni depresszióval is küzdött, ill. az állandó hideggel és sötétséggel, hisz decemberben költöznek Göteborgba és azzal, h a férje sokat dolgozik és egyedül van Alma babával. Idővel egész jól és humorosan ír, akkor már nem volt problémám a személyével.
Szimpatikus, h a kezdeti nehézségek után igyekeznek integrálódni, tanulják a nyelvet – ami nem is olyan egyszerű -, megkóstolják a specialitásokat, svédekkel ismerkednek, kirándulnak, próbálják megérteni és követni a szokásokat. Persze a németek állandó, fő problémája, a kenyér itt is előjön, bár itt nem is csodálom, a svéd édeskés kenyér tényleg határeset:S. Elég sokat ír a nyelvről, amit érdekesnek találtam, a svéd egy észak germán, a némettel tehát rokon nyelv, ennek ellenére azért sok buktatója van, sokszor ugyanannak a szónak egész más jelentése van a két nyelven. Többen is megbotránkoznak, h a svédek az átvett francia ill. angol szavakat svédül írják (pl. biljett, tajming, dejt, fajt), engem inkább megmosolyogtatott, mert ez a magyarnál is először furcsák a külföldi tanulóknak (vicc, szendvics, meccs), ebben hasonlóan járunk el a svédekkel. Talán, amit egy kicsit hiányoltam, h bár Göteborgban élnek, a városról aránylag keveset tudtam meg, pedig az érdekelt volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése