Kenize Mourad: Szultána

Az egyik barátnőmtől kaptam kölcsön a könyvet, neki évek óta nagy kedvence, nekem nem lopta be magát annyira a szívembe.
Elvileg igaz történetről van szó, a szerző alapos kutatómunkát végezve édesanyjáról, egy török hercegnőről, szultánáról írta a regényt.

Az első részben, a főszereplő, Zelma gyermekkorában a török szultán udvarában vagyunk, ő egy szultán unokája, aki néhány hónapig volt trónon, azóta a szultánok a családjából elég sűrűn váltották egymást. A világ változóban van az I. világháború közben, után, a birodalom széthullik és az uralkodó család arra kényszerül, hogy elhagyja Törökországot. Anyjával és bátyjával Bejrútba mennek, itt nyilvános iskolába jár, a kislányból tinédzser, majd fiatal nő lesz, anyagi helyzetük megromlik, bár még mindig büszke szultána az anyja és ő is, de pozíciójuk ebben az idegen országban már megváltozik. Anyja férjet keres neki, így kerül a húszas évei közepén a lány Indiába, h a szintén muszlim Badalpur rádzsa felesége legyen. A férje fiatal, jóképű, okos és művelt, Angliában tanult, a házasságuk mégsem boldog és sikeres, de 2 év után Zelma gyermeket vár és Badalpurban örülnek, h végre örökös születik. A boldogtalan nő ekkor a biztonságosabb Európa felé veszi az irányt, h majd ott szüljön, de közben kitör a 2. világháború és az első hónapok párizsi fényűzését felváltja a nélkülözés, majd a nyomor.
A számomra egzotikus helyszínek tetszettek, rengeteg újdonság volt benne nekem történelmileg és úgy általában a Török Szultánságról és Indiáról, érdekes és időnként hajmeresztő, ahogy leírja a nők helyzetét, feladatait, kötelességeit, a hihetetlenül szigorú szabályokat. Zelma nem lopta be magát a szívembe a nagy büszkeségével, konokságával, az igazságérzetével a 0 alázattal, meg az állandó nyafogásával.
A szerző Zelma lánya, aki nem ismerte az édesanyját, de saját bevallása szerint nagyon alapos kutatómunka után írta a könyvet, ennek ellenére, úgy gondolom, azért jócskán hagyatkozott a fantáziájára is. Az ilyen életrajzi, vagy életrajzi ihletésű könyveknél szerintem elég nehéz reálisnak maradni, időnként is az volt az érzésem, h a szerző túlidealizálja sosem ismert édesanyját. Nemrég jelent meg a 2. kötet, amit Kenize Mourad életéről írt a lánya, valószínűleg azt is kölcsönkapom, ebben az esetben biztosan elolvasom, mert az ő élet története is nagyon kalandosnak ígérkezik.