Immáron a 4. könyvet olvastam az olasz szerzőtől, eddig a Noch ein Tag und eine Nacht volt tőle az abszolút kedvenc és bár ez így is maradt, ez szorosan a nyomában van.
A harmincas Elena már nem boldog a férjével, Pauloval, de eszébe sem jut elhagyni, változtatni a dolgokon. Nem is veszi komolyan az egyik kollégája félreérthetetlen pillantásait, de lassan rájön, h tetszik neki, h valaki végre újra észreveszi, h tetszik valakinek. Az észérvei ellenére viszonyba bonyolódik a pasival és bár egy hosszabb affér egyáltalán nincs tervben, mégis az lesz belőle. Kizárólag a férfinál találkoznak, alig tudnak egymásról valamit, de jó ideig úgy tűnik, ez a helyzet mindkettőjüknek elég. Elena egy új, érzéki, szenvedélyes, bevállalós nőt fedez fel magában és új énje egyre jobban tetszik neki. A kontraszt a férje és a szeretője között egyre nagyobb lesz, már csakis a pásztorórák és a pajzán sms-ek éltetik. Valami viszont megváltozik, a pasi egyre jobban behálózza, Elena kezd féltékeny lenni, kombinálni, felrúgja a házasságát, talán mert azt reméli, már megtalálta azt a férfit, akivel folytatni szeretné, de biztos, hogy a szeretője is ezt akarja?
Volo nagyon szemléletesen írja le Elena életének és részben személyiségének változását is. Nőknél szerintem aránylag gyakran előfordul, h a futó kalandként induló, kizárólag szexre épülő kalandba hirtelen a nagy szerelmet és a közös jövőt látják bele. Elene ebben a regényben hatalmas mélységeket és magasságokat él meg, míg végül talán révbe ér, de Volo itt sem ringat minket illúzióba. Érdekes volt, h bár az összes szereplőnek van neve a történetben, a szeretőnek nincs, mégis ő az aki felforgatja a főhősnő életét és akaratlanul is kirángatja a tönkre ment életéből, ezzel – bár fájdalmak árán – még az újrakezdés lehetőségével is megajándékozva Elenát.
Volo továbbra is nagyon ért ahhoz, h olyan történeteket meséljen el, amik megérintik az embert, tetszett és elgondolkodtatott ez a könyve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése