2019. április 29., hétfő

Susanna Ernst: Immer wenn es Sterne regnet

Hangoskönyvként hallgattam ezt a regényt és a végén örültem ennek, azt hiszem sajnáltam volna rá az olvasási időt, így legalább közben mást is csináltam;).


Jeremy sikeres ügyvéd és nagy nőcsábász, de már épp megszelídülne, mikor a barátnője hűtlen lesz hozzá. Mary évek óta visszahúzódóan él, a legjobb barátnője férjébe volt szerelmes, aki meghalt, rájön, h változtatnia kell az életén. Mivel a barátaik is így gondolják, hamarosan a két főszereplő egy „vak” speeddating keretein belül találkozik és mikor végül meglátják egymást, jön a sokk. Még gyerekkorukból ismerik egymást, a srác csúfolta a lányt, amikor 12 évesek voltak, évekig macerálta, rémálmokat okozva neki, de már akkor sem voltak közömbösek egymás számára. Jeremyre is rátörnek az emlékek és miután véletlenül meghall egy beszélgetést, amiből kiderül, h Maryben mennyire éléneken élnek továbbra is a negatív emlékek vele kapcsolatban, elhatározza, h elmegy Idahoba Maryhez és bocsánatot kér tőle. Többször is elmegy a nőhöz, de odáig nem jut, h beszéljen is vele, helyette inkább féltékenykedik és ábrándozik és kvázi elkezdi követni. Hosszas huza-vona után végre összeakadnak és megbeszélnek mindent, egyre inkább megismerik egymást, amikor a nő által talált régi szerelmeslevelek nyomába erednek. Olyan, mint a rétestészta, csak húzza, húzza, iszonyat sokat filózgatnak, eléggé fárasztó, ráadásul a szálak a múltból egyre jobban összekuszálódnak, bejön a képbe a reinkarnáció stb. Végig reménykedtem, h lesz valami – számomra – elfogadható és megmagyarázható „megoldása” a történetnek, de úgy tűnt, a végére a szerző is már annyira belegabalyodott, h nem tudott kijönni belőle:S.
3 különböző személye, 2 pasi és egy nő felváltva olvasta a regényt, elég felejthetően.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése