Az első 10 fejezet a 2017-es nagy visszatérésről szól, de csak az év eleji ausztráliai eseményekről. Először azt hittem, az egész könyv csak a 2017-2018-as nem kevés történést és sikert dolgozza fel, de aztán miután szinte csak említés szintjén letudta a sokad virágzás két fontos évét, elkezdi kronológiai sorrendben mesélni Federer történetét. Megismerkedünk a szüleivel, a gyerek és tini Rogerrel, akinek már egész kicsi korától a tenisz határozta meg az életét és tulajdonképpen egy percre sem volt kérdéses az útja. Nekem ez a rész tetszett a legjobban, mert részletes, sok idézettel, újdonsággal. Nyomon követjük az ugrást a felnőttek, a profi tenisz világába, az első versenyeit, győzelmeit, kudarcait, majd az első 2003-as wimbledoni sikert, de itt már közel sem olyan részletes az egész és minél inkább előrehaladunk a karrierjében, annál inkább szinte csak a számszerű eredményre koncentrál, elmaradnak a személyes benyomások, a sztorik, maradnak a száraz tények. Ráadásul utána sorra veszi a 4 Grand Slam tornát, átveszi Roger ottani eredményeit és kiemel 1-1 játékost, akivel különösen sokszor csapott össze ott, így olvashatunk pl. a párharcokról Agassival, ill. Nadallal. A GS-ek után jön a bázeli torna, a hazai pálya Rogernek a szülővárosában, majd a Davis Kupa, ami különböző szerepeket játszott a karrierje során az életében. Aztán egy-egy fejezetben bemutatja Mirka, a feleség szerepét, az edzőit, az egyéb segítőket, a gyerekeit. Van szó a szponzorokról, aztán az utolsó fejezetekben már végképp sok a tömjén, kicsit cél nélkül.
Federer 20 éves karrierjét kronologikus sorrendben végigkövetni, minden történésre kitérve nem könnyű feladat, így azért be kell látnom, h nem volt rossz ez a konstelláció, de azért még reményekedtem, h egyszer megjelenik egy több kötetes Roger Saga;) - titkon bízom benne, h Rogertől- ami nem elégszik meg csak az eredmények mondatokba foglalásával.
A szerző jó kutatómunkát végzett - persze évek óta követi Federert a svájci média egyik képviselőjeként - így sok mindenkivel beszélt a svájciról és egyébként is jó érzékkel szúrja be Mirka, a szülők, vagy más releváns személyiségek egy-egy mondatát, de itt is maradt egy kis hiányérzetem és abban reménykedek, h lesz egyszer egy könyv, ahol a főszereplő és életének főszereplői leülnek beszélgetni a szerzővel és akkor talán teljes(ebb) lesz a kép.
Mindenesetre furcsa, h egy még aktív – igaz 38 éves – teniszjátékosról biográfia címmel jelenik meg könyv, különösen úgy, h valószínűleg pár év múlva jöhetnek a teljes karriert megéneklő könyvek, kicsit így azért „húzzunk le gyorsan még egy bőr róla” feelingje van a dolognak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése