A regény a 40 éves névtelen hősnőnk egyes szám első személyben íródott elbeszélése, aki az unokatestvérével és annak férjével egy hétvégére a hegyekbe utazik a vadászházukba. Este az unokatestvéréék elmennek egy vendéglőbe és mikor a főszereplőnk reggel felébred, még mindig nincsenek otthon. A keresésükre indul, szembetalálkozik a kutyájukkal és előbb-utóbb mindenhol falakba ütközik. Úgy tűnik történt valami, ami a láthatatlan, üveg falakon kívül – ami körbeveszi a vadászházat - az élet csíráját is eltüntette, úgy tűnik csak ő és a falon belül élő állatok maradtak életben.
Így kezdődik a női Robinson Crusoe története, aki aztán évekig él a civilizációtól teljesen elvágva, egyedül. Egy tragikus esemény után, a történteket mintegy feldolgozandó dönt úgy, h megírja az egyedül töltött idő krónikáját, ez tulajdonképpen a regény, ami akkor ér véget, amikor elfogy a papírja. Tetszett ez a leírás, a lelkében végbemenő folyamatok, a gyakorlati dolgok, ahogy hasznosítja a rendelkezésére álló dolgokat, ahogy megoldja nem csak a saját, hanem az állatai étkezését is.
Ami viszont nagyon nem tetszett, h teljes homályban marad, hogy került oda a fal, mi történt a külvilággal és az is, hogyan fejeződik be névtelen hősnőnk története. Ránk bízza, mi történt, ennek megfelelően számos interpretáció született, van aki erős társadalom kritikát lát bele, mások a feminizmust, mindenki saját magának értelmezheti így az eseményeket.
A regény magyarul is megjelent A fal címmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése