Mattie és Don lassan 50 éve házasok, az életük boldog és sikeres volt, de bármennyire is szerettek volna, nem született gyerekük. Mattie sikeres tájépítész, de ALS-ben megbetegszik. Néhány éve az Ice Bucket Challenge kapcsán lehetett itthon többet hallani erről a betegségről, amelynek során a központi idegrendszerben (az agyban és gerincvelőben) található motoneuronok elpusztulnak. Ennek következtében az akaratlagos izmok - amelyek többek között a mozgás, beszéd, nyelés és légzésért felelősek - gyengülnek, majd a betegség előre haladtával le is állnak.
Rose-nak és a kislányának, Jerinek nincs mása egymáson kívül, ahogy Mattie-nek és Donnak sem, egymásra találnak családként, Rose szülőket, Jeri nagyszülőket kap, az idős házaspár pedig a rég áhított gyereket és unokát, vagyis egy szép egymásra találás története ez. Ezen kívül központi szerepet kap még egy láda, amiben Mattie édesanyja gyűjtötte lányának a „hozományt”, olyan dolgokat, amiket ő is az anyukájától kapott részben még. Az idős hölgy féltve őrzi ezeket a kincseket, de ahogy felbukkan Rose és a kislánya, egyre több minden kerül elő, egy váza, egy kötény és vele együtt történetek, emlékek, amiket tovább ad nekik, így egyaránt kalandozunk a múltban, megismerve a fiatal szerelmese és friss házas Mattie-t és Dont is. Kimondottan a betegségről nem ír sokat, de jól érzékelteti az idős asszony állapotának romlását, hisz először még sokkal aktívabban van jelen a regényben Mattie, míg a idővel inkább csak passzív szereplővé válik.
Bár jól megírt, érdekes és megható a történet, de valahogy engem nem tudott igazán megfogni és lekötni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése