Mert olvasni jó, méghozzá nagyon jó:)! Ha az ember megtalálja a megfelelő könyveket, pláne;)!
2026. augusztus 9., vasárnap
Ralf Husmann: Vorsicht vor Leuten
A címlap és az olvasó Christoph Maria Herbst győzött meg, h belekezdjek hangoskönyvként. Egy szatirikus, fanyar humorú regényről van szó, aminek főhőse Lorenz Brahmkamp, egy lusta és cinikus köztisztviselő, aki egy kis önkormányzat építési osztályán dolgozik. Élete romokban hever: a felesége elhagyta, a kollégái utálják, ő maga pedig rendszeresen hazugságokkal és kibúvókkal próbálja átvészelni a mindennapokat. Minden megváltozik, amikor a városba érkezik Alexander Schönleben, egy rendkívül sikeres, sármos és magabiztos self-made milliomos, aki egy gigantikus luxus-lakóparkot és golfpályát akar építeni a településen – méghozzá egy egykori szeméttelep helyére.
Főhősünk gátlástalanságát és kreatív füllentéseit bevetve eléri, hogy a milliomos jobbkeze és szövetségese legyen, elsimítja a bürokratikus ügyeket és elhallgatja a problémákat). Ezzel hirtelen fontossá válik: a főnöke behódol neki, és még a volt felesége is kezd visszavágyni hozzá a hirtelen jött magabiztossága miatt. Csakhogy Lorenz hamarosan rájön, hogy a csillogó milliomos valójában egy dörzsölt szélhámos és csaló, akinek a grandiózus tervei mögött nincs valódi fedezet.
A könyv egy maró társadalomkritika és szatíra a kispolgári létfelfogásról, a hivatali korrupcióról és arról, hogy a világban sokszor nem a tehetség, hanem a magabiztos hazugságok érvényesülnek. Husmann fekete humorral mutatja be, hogyan válik egy kisstílű, lusta hivatalnokból szinte észrevétlenül egy nagypályás csaló. A történetben aztán nem a klasszikus hollywoodi morális igazságtétel győz, hanem a hazugság és a manipuláció művészete. Ritkán olvasni ilyesmit, amiben a bűnös (egyben főhős) nemhogy nem bűnhődik meg a bűneiért, hanem a hazugság spirálja révén kapja vissza mindazt, amire vágyott (a feleségét, a társadalmi elismerést és a hatalmat). Husmann ezzel azt a fanyar görbe tükröt tartja a társadalom elé, h a modern világban a jól előadott, csillogó illúziókat (hazugságokat) sokkal többre értkelik az emberek, mint a szürke, unalmas valóságot. Azt hiszem ezt nekünk, magyaroknak, nem kell különsebben magyarázni:(.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése