2020. december 21., hétfő

Richard Dübell: Der Jahrhundertsturm

Ez egy összetett regény, több részes, a részek hosszúak, szóval nem meglepő, h az eleje kicsit döcögősen indult, mire mindenkivel megismerkedünk. Eleinte úgy tűnik, a szereplőknek semmi közük egymáshoz, de lassan összefonódnak a szálak és három sors. Az eredetileg egy párizsi jó családból származó, de lecsúszó Louiséé, a bajor lókötő Paulé és a porosz junker jónevű család kisebbik fiáé, Alviné.
A történet 1840-ben kezdődik és 1871-ig követjük a főszereplők életét. Ez egy fontos időszak a regény fő helyszínéül szolgáló Németország számára, hisz ekkor válik a vaskancellár, Otto von Bismarck irányítása alatt széttagolt kisebb-nagyobb királyságokból egységes állammá. Maga Bismarck is fontos és állandó szereplője a regénynek, általa mutatja be a szerző egy részről ezt a formálódó új birodalmat, a három főszereplő pedig a kor sokkal személyesebb aspektusát adja. Paul és Alvin élete egy ifjúkori kocsmai verekedés után örökre összefonódik, legjobb barátok lesznek, együtt építik a vasutat, uganazt a nőt - Louisét - szeretik egy életen át, dacolnak felkelésekkel és merényletekkel, együtt felnevelnek egy remek fiút, háborúznak és végül nyomozósdit játszanak – így lehetne ezt a sok száz oldalas regényt egy mondatban összefoglalni. Őszintén szólva nem teljesen erre számítottam, hanem talán egy kicsit klasszikusabb családregényre, itt nekem helyenként túl sok volt a konspiráció, az akció és valahogy pláne fura ebben a 19. századi milliőben a nő, aki ugyanolyan szerelemmel szereti egyre magasabb rangú katonatiszt férjét, Alvint és a szintén egyre magasabbra törő vasúti mérnököt, Pault. Az egyik teherbe ejti, a másik felneveli a fiát, később az asszony, hol az egyikkel, hol a másikkal él és éli meg a nem csillapodó szenvedélyes szerelmét. Közben felcseperedik a fiúk, Moritz, aki – tekintve, hogy mindhármuktól;) örökölt ezt-azt – szintén nagy karakterré formálódik. Összességében az volt az érzésem, mintha egy örökkévalóságig olvastam volna és valóban hetekig tartott, mire a végére értem. Nem rossz, helyenként izgalmas és érdekes, de valahogy a szereplők nem tudták a szívembe lopni magukat és összességében örültem, amikor végre a végére értem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése