Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban (A tükörjáró 2.)

A 2. rész pontosan ott folyatatódik, ahol az első befejeződött. Ophélie-t végre hivatalosan is bemutatják az udvarnál ill. Faruknak, a családfőnek, Thorn menyasszonyaként. Rögtön másodmesemondót csinál belőle a nagyúr és úgy tűnik, nem csak a védelmét, de a jóindulatát is sikerül elnyernie. A lány megismeri az udvar működését, h minden és mindenki Faruknak akar tetszeni, mindenki az ő reakcióját figyeli és ha az pozitív, kész a siker.

Ám a sötét felhők egyre egyértelműbben gyülekeznek a jegyespárunk feje fölött, a szálak végképp összekuszálódnak és az idő az esküvőig – amit továbbra sem néznek sokan jó szemmel – egyre fogy, megkezdődik a versenyfutás az idővel. Nyomozások és több meglepő fordulat után, amikor az ember már-már happy endben reménykedett (legalábbis ennek a kötetnek a happy endjében), jön egy újabb, nem várt fordulat. Kicsit kettősek az érzéseim ezzel a résszel kapcsolatban. Egyrészről ezt is imádtam, a főszereplőkkel együtt izgultam, kombináltam, drukkoltam Ophélie-nak és Thornnak, h a sok-sok rejtély mellett a saját érzéseikkel is dülőre jussanak végre, azokat is meg tudják fejteni. Nagyon tetszett ez a szál, ahogy az írónő szépen, lassan szövögeti. Ez tényleg egy olyan páros, akiknek nagyon szurkoltam, felüdülés volt, h ez nem egy ilyen „első látásra szerelem” történet, ami a könyvek 90%-ában mostanság, hanem egy annál sokkal hihetőbb, igazibb, összetettebb kapcsolat. Nagyon tetszett az is, h mindketten fejlődnek, hatnak egymásra, megváltoznak – öntudatlanul - is a másik miatt vagy annak hatására. Másrészről viszont a regény kb. felétől egy kicsit úgy éreztem, h túl sok. Túl sok Ophélie kotnyelessége és ügyetlensége; túl sok az ármány; az érthetetlen összefüggés; a semmiből felbukkanó új szereplő és szál, na meg a kérdőjel. Itt el is vesztette szerintem az ifjúsági regény mívoltát – bár összességében is megkérdőjelezném, h az-e – mert olyan komplex és bonyolult lett, h időnként tényleg nehezen lehetett követni, ha egyáltalán. Ez a fantázia világ persze megadja a szerzőnek azt a lehetőséget, h a felmerülő problémákra olyan megoldást kínáljon, amivel az olvasó nem is számol, hisz itt– szinte – bármi lehetséges, ezzel él is, szerintem kicsit sokszor is. Mindennek ellenére persze ezt a több, mint 660 oldat is 3 nap alatt elolvastam és kíváncsian várom a folytatást.