Juliet Ashton: Das Glück wohnt in der Ivy Lane

Korábban már egy könyvet olvastam és egyet hallgattam a szerzőtől, ezek tetszettek, így nagy reményekkel vágtam bele ebbe is. A könyv szereplői a londoni Notthing Hill Ivy Lane-jén laknak egy kék házban, ahol a boldogság lakik (ahogy a cím mondja). A gyermek pszihológus Sarah és a nála jóval idősebb Leo, nemrég váltak el, mert a férfi összeszűrte a levet Helenával, a rátarti szomszédasszonnyal, akit rögtön el is vesz, amint kimondták a válást.

Saraht persze megviseli a dolog, annál is inkább, mert mindannyian továbbra is egy házban élnek és mert ráadásul még egy jó barátnőjét is gyászolja, akiért sokat tett és aki szintén a házban lakott. De a többi lakó eltereli kicsit a figyelmét, hirtelen barátságba keveredik a szuterénban lakó idős, házsártos és kiállhatatlan Mavisszel, aki Sarah társaságában megszelidülni látszik. A fiatal nő magára ismer Unában, aki anyjával szintén a házban lakik. A kislány egy családi „trauma” miatt – csakúgy, mint egykor Sarah – nem beszél, de a szakértő és kedves plusz gondoskodásnak hála újra sikerül „megnyitni” a bezárkózott gyereket. Ebben nagy szerepe van az újonnan a házba költöző házaspárnak is, a szókimondó, cserfes Jane-nek és a jóképű, kedves Tomnak. Sarah gyorsan jó barátságot alakít ki velük, de maga előtt is egyre nehezebben tudja tagadni vonzódását Tom iránt, ráadásul úgy tűnik, valami nem is egészen stimmel új barátai házasságában. Mindeközben Leo elkezdi újra ostromolni, ami imponál a nőnek és jót tesz megtépázott önbecsülésének. Eddig tetszett is a történet, hétköznapi, igazi, érzelmes. Viszont hirtelen három olyan dolog is történik, a regény három fontos témájában, ami finoman szólva sem volt várható és mindegyik inkább a „hihetetlen” kategóriába tartozik, abszolút nem találtam őket életszerűnek. Innentől kezdve szkeptikus lettem a történettel kapcsolatban és ez rányomta a felét a történet kb. utolsó egyharmadára. Az események után 1 évvel, az epilógusban a szerző még összegyűjti újra az összes szereplőt, h beszámoljon arról, hogy alakult soruk, ezáltal konstatáljuk a totális happy endet. Tetszettek a szereplők, Ashton történet mesélése, nagy kár érte – az én szemszögemből – h több „hoolywoodi” fordulatot tett bele, amik szerintem abszolút nem illettek a regénybe.