Mert olvasni jó, méghozzá nagyon jó:)! Ha az ember megtalálja a megfelelő könyveket, pláne;)!
2021. január 20., szerda
Dennis Gastmann: Atlas der unentdeckten Länder
A szerző olyan „országokba” utazott, amiknek többségénél még csak azt sem tudtam, h létezik. Ehhez azért az is hozzátartozik, h általában nem hivatalos államokról van szó. Olyannyira nem, h az elején mindegyikre rá kellett keresnem, mert az is felmerült bennem, h ezek nem is léteznek, de bármennyire is hihetetlen volt időnként, a könyvben szereplő helyek valósak és minden jel arra mutat, a szerző utazásai is azok.
Számomra az egyik legérdekesebb a – naná – sose hallott Karakalpaksztán Autonóm Köztársaság volt, ami nyugat Üzbegisztánban fekszik az Aral-tónál, ami a tragédiája lett. Ez ugyanis 1960-ban még a Föld negyedik legnagyobb tava volt, ma már alig maradt belőle valami, így Karakalpaksztán mára egy sivatagos vidéken találta magát, ahol júniusban 50 fok van és januárban mínusz 50, a kontinentális klíma legkegyetlenebb formája.
Az egyik legfurább és egyben legviccesebb a Svédország déli partjainál fekvő Ladónia volt, ami egy mikronemzet, vagyis olyan nemzetközileg nem elismert ország, melynek szuverenitását csak az őt kikiáltó kis csoport ismeri el. Ladóniát 1996-ban egy művész kiáltotta ki, aki természetvédelmi területen építgette a műalkotásait. Az állampolgárságot online lehet igényelni és 30 dollárért még nemesi cím is jár hozzá;), jelenleg 18 ezer állampolgára van a mikronemzetnek. Vicces a zászlója is, ami zöld alapon egy zöld északi kereszt;).
Szintén érdekes – és egyben persze hihetetlen volt – az Athosz-hegyi Köztársaság, ami Görögországban, a Halidikí félszigeten fekszik, ez egy autonóm klerikális ortodox kolostorköztársaság. Ma az ortodox vallás egyik fő központja, ahol mintegy húsz kolostorban élnek ortodox szerzetesek a legősibb bizánci hagyományokat őrizve. 1988 óta a világörökség része. A szerző itt 3 különböző kolostorban tölt el 1-1 éjszakát, közben rácsodálkozva erre a különleges életre és a kolostorok szabályai és lakói közötti különbségekre is.
A 241 szigatből álló Palau azon kevesek közé tartozott, amiről már hallottam, ahogy Ras al Khaimah-ról is, amit mondjuk nem is telejsen értek, hogy került ide, az Egyesült Arab Emiratásuk részeként. Összességében sok érdekesség volt ebben a könyvben, ami a várólistámon volt, de valahogy sokszor mesevilágnak tűntek nekem a helyszínek, így annyira nem is tudtam ezt „utazós olvasmánynak” felfogni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése