Jonathan Safran Foer: Wir sind das Klima!

10 évvel a nagysikerű – és magyarul is megjelent – Állatok a tányéromon után, aminek elolvasása után sok ember lett vegán, vagy legalábbis gondolta át a táplálkozását, az amerikai sikerszerző egy még komplexebb problémát vesz górcső alá, a klímaváltozást. Én ezt is spotifyn hallgattam, de magyarul is megjelent Globális öngyilkosság címmel, nagyon ajánlom.

A klímaváltozás túl absztrakt fogalom ahhoz, h mindennapi életünkben úgy igazán kezdeni tudjunk vele valamit. Rengeteg adat, sokkoló számok tömegkelege kerül megemlítésre, de sok esetben ezek csak számok maradnak, sokkal hatásosabbak a konkrétabb példák. A Föld felmelegedése pont olyan, mint az emberé: pár fokkal magasabb vagy alacsonyabb hőmérséklet már nem jó, akár a test-, akár a szobahőmérsékletre gondolunk, ez az alapvető probléma. Sok ok-okozati probléma szóba kerül, de szinte mindig ugyanott lyukadunk ki, az állattenyésztésnél, leginkább a nagyipari állattartásnál, ami a szerző szerint a probléma nyitja. Az emberek egyre többet, jobbat akarnak mindenből, egyre nagyobbak az igények, egyre kevésbé vagyunk képesek megvonni magunktól bizonyos dolgokat. Foer is bevallja, h ő is úgy van, mint a legtöbb ember: a vegánságról prédikál, tudja, h az lenne a helyes, de túlságosan szereti a hús, sajt és tojás ízét. Meglepett igazán, h mennyi mindent tehetnénk azzal, ha elhagynánk minden állati eredetű élelmiszer fogyasztását, nehéz elképzelni, h egy „ilyen egyszerű” dolog egy ilyen fontos és komplex probléma nyitja. Persze ez csak papíron egyszerű, a gyakorlatban azért nem könnyű a legtöbb embernek rávennie magát a vegán táplálkozásra sok okból. Ráadásul itt is felmerül, a legáltalánosabb probléma, h az egyén keveset tehet, kollektív döntések és változások kellenek, bár ha több millióan változtatnak, az már számítana. Foer megoldási javaslatát, hogy nem kell egyszerre feladni az évek, évtizedek alatt megszokott dolgokat, hanem csak 1-1 étkezés, 1-1 nap erejéig lemondani az állati eredetű ételekről, abszolút vállalhatónak tartom. Elképesztő hallgatni ezt a sok szomorú tényt és sokkoló számadatot és még elképesztőbb a tudat, h ennek ellenére nem történik semmi, úgy értem világszinten, állam iszinten. Hisz nem arról van szó, h ne tudnánk, hogy menthetnénk meg a bolygónkat, hanem arról, h túl kényelmesek vagyunk hozzá és azt hisszük, majd hirtelen valami zseni megoldja a problémát. Többre értékeljük a rövid távú élvezeteket, mint a megmenekülést hosszú távon. Pedig ez mindannyiunk közös problémája, senki sem gondolhatja, h ez őt nem érinti és Foer emlékeztet minket a közös cselekvés erejére és szükségességére. Aki igazán meg akarja menteni a bolygót, annak meg kell halnia – ez egy kicsit radikális tanács, de a könyv utolsó mondata az, amit az eszünkbe kell vésnünk : az állati termékek elhagyása az egyetlen út a klímaváltozás megállítására, mielőtt túl késő lesz. Nagyon tanulságos, érdekes és cselekvésre ösztönző könyv, bár ezt talán érdemesebb olvasni, mint hangoskönyvként hallgatni, talán úgy jobban megmarad a sok-sok tény és szám ésj jobban is „megemészthető”.