Jana Sonntag: Ich lieb dich, ich lieb dich nicht

A címből, a borítóból, mindenből lehet tudni ebben az esetben is, h mire lehet számítani, de most szükségem volt újra egy könnyed olvasmányra, meg is kaptam, sőt alapvetően talán még túl is teljesítette az elvárásaimat. A 30-as évei elején járó Carlának nincs szerencséje a szerelemben, mindig azokba a pasikba habarodik bele, akikbe nem kellene. Szerelmi bánatát sokszor legjobb barátja, Ingo vállán heveri ki, aki szintén nem épp a legszerencsésebb a szerelemben. A féfi nagynénje, aki amolyan „szerelem guru”, azzal áll elő, h írna a közreműködésükkel egy újabb könyvet és a legjobb barátokból szerelmeseket csinál.

Carla először nagyon szkeptikus, de végül mégis belemegy, főleg az ígért honorárium miatt. Időnként elég őrült feladatokat kell teljesíteniük, amik mindenképpen még közelebb hozzák őket egymáshoz, de a kérdés az, beleszeretnek-e egymásba. Carla egy idő után bedobja a törölközőt, ezáltal Ingoval való kapcsolata is meglazul és persze pont ekkor ébred rá, h szerelmes a legjobb barátjába. Ahogy az már lenni szokott, Ingo viszont épp máshol találja meg a boldogságot és bár van még némi szenvedés, a történet végkimenetele nem kérdéses. Bár alapvetően én nehezen tudom elképzelni ezt az „1000 éve ismerjük egymást, aztán egyszercsak becsap a villám” felállást, de érdekes ötletnek tartom a könyv témájaként. Szerintem egész jól sikerült a megvalósítás is – néhány bugyutaságot leszámítva - szóval összességében egy könnyed, kellemes olvasmány.