Jodi Picoult: 19 Minuten

Régen olvastam már a mindig nehéz témákat boncolgató Picoulttól, de most újra kedvet kaptam hozzá. 19 perc – a cím – ennyi kell hozzá, h a 17 éves Peter az amerikai kisvárosban, Sterlingben kioltson az iskolájában 10 életet, megsebesítsen 19 további embert és tönkre tegye a saját és családja életét is.

Ezek után több szempontból boncolgatja a szerző a miérteket, azt hogy jutott idáig a csendes, visszahúzódó Peter. Az időben ide-oda ugrálva kapunk betekintést a családjába, az iskolai mindennapjaiba, egykori barátságába Josie-val, de a védőügyvédje vagy a rendőrtiszt szemszöge is fel-felbukkan. Mindez segít jobban „megérteni” a megérthetetlent, bár az idősíkok válotozása egy idő után számomra zavaró volt, mert nem nagyon tudtam követni, mi mi után következett. Ahogy haladunk előre a történetben, egyre világosabb képet kapunk az iskola félelmetes hierarchiájáról „menőkről” és „lúzerekről” és a köztük tomboló harcról, de az is egyértelművé válik, h van még itt valami a felszín alatt és tényleg. A lezárás nem egy mindent megváltoztató vagy megmagyarázó csavar, de azért ütős. Ezúttal is megfigyeltem Picoultra jellemző vonásokat a regényben, most is nagy hangsúlyt fektet arra, h a dolgok nem feketék vagy fehérek, igyekszik Peter tettét több oldalról bemutatni, ezáltal az olvasó időnként azon kapja magát, h együtt érez a gyilkossal. Ennek ellenére nem lehet válasz 10 ember megölése a mobbingra. Most is helyenként kicsit elnyújtottnak, sőt unalmasnak találtam az események sok száz oldalon való boncolgatását és a hosszú bírósági leírásokat, még úgy is, h itt csak kb. a könyv negyedét teszi ez ki. Magyarul is 19 perc címmel jelent meg.