J.S. Margot: Mazel Tov

A várólistámon volt a könyv, ami azonnal felkeltette az érdeklődésemet, amint olvastam róla, gyorsan meg is vettem nagy reményekkel. Ezeket igazából nem tudta beváltani, különösen az elején eléggé csalódást okozott.

A törtnénet a szerző saját, önéletrajzi jellegű visszatekintése, ami 1987-ben kezdődik, amikor az akkor 20 éves lány egy négygyermekes antwerpeni modern ortodox zsidó család korrepetítora lesz. Eleinte igazi csodabogárként tekint munkaadóira, számára furcsa szokásaikra és Schneiderék is bizalmatlansággal fogadják a nem zsidó lányt, aki ráadásul iráni barátjával él „vadházasságban”. Ennek ellenére 6 éven át napi szinten járt hozzájuk, hogy segítsen a gyerekeknek a tanulásban, főleg az idősebbik lánnyal, Elzirával alakul ki bensőséges, már-már baráti kapcsolata. Ebben az időszakban sokat tanul az életükről, nézeteikről, ha sokat ezek közül nem is igazán tud elfogadni. Őszintén, nekem főleg ez az első rész, amit legrészletesebben ír le, nem tetszett, valahogy gyerekesnek, felületesnek éreztem, többet vártam. A könyv következő két része nagy vonalakban megmutatja, hogy alakult a testvérek élete a következő évtizedekben és ez bár még felületesebb, mégis a végére kicsit megváltozott a véleményem, mert érdekes volt végigkövetni a szereplők életét, megtudni, h alakult az és a barátságuk az egykori korrepetítorral és igazából megkapó volt a hozzá való ragaszkodásuk és a sokszor merevnek, begyöpösödöttnek bemutatott szülők ragaszkodása és szeretete a lány iránt. Összességében végül örülök, h elolvastam, de többet vártam és biztos, h nem a legérdekesebb, leginformatívabb, vagy a legjobban megírt könyv a témában.