Amikor egy cambridge-i matematikus, Andrew Martin megoldja a világ legbonyolultabb matematikai rejtélyét, egy távoli, a Földnél sokkal fejlettebb civilizációban úgy ítélik meg, h ennek nincs itt az ideje, ezért küldenek valakit, aki gondoskodik arról, h a rejtély továbbra is az maradjon.
Név nélküli főszereplőnk, aki Andrew Martin bőrében találja magát, egyáltalán nem akarta ezt az utazásos melót a Földre, inkább büntetésként kapta. Nincs nagy véleménnyel a visszamaradott emberiséggel kapcsolatban, látványukat visszataszítónak találja, szokásaikat pedig minimum furcsának. Nem túl tehetséges a nyelvekben, ezért legalább 100 szóra van szüksége, mielőtt a teljes nyelvtani puzzle-t össze tudta rakni (LOL), ez aztán a Cosmopolitan gyorsolvasásával meg is oldódik, ennél nehezebben barátkozik meg a ruhák viselésével, ami révén gyorsan a figyelem középpontjába is kerül.
A Föld – ahogy később világosság vált számomra – a csomagolt dolgok bolygója volt. Étel fóliában. Test ruhában. Megvetés mosolyban. Minden be volt csomagolva.
A feladata, h mindenkit likvidáljon, aki tudhat a forradalmi matematikai felfedezésről, de ez a vártnál sokkal nehezebbnek bizonyul. Persze nem technikailag, sokkal inkább „érzelmileg”. Mert bármennyire is gonoszak, buták, érthetetlenek is az emberek, mégiscsak csinálnak jó fehérborokat, mogyoróvajat, olyan zenét, ami megérinti, családban élnek és párkapcsolatban, ami bár a legnagyobb abszurditás, de rávilágít az eleinte számára teljesen érhetetlen „szeretet” fogalmára.
Az eleje nagyon tetszett, amikor megpróbálja a Földet és az emberiséget, a mindenki által jól ismert dolgokat egy „kivülálló” szemével nézni és értékelni, itt rengeteg a komikus helyzet, meg az elgondolkodtató gondolat is. Aztán a könyv második felében kicsit elcsúszik a szentimentális irányba, ami szerintem annyira nem passzolt a regény elejéhez.
Nagyon tetszett a szerzőtől a Mitternachtsbibliothek, ezért is kezdtem bele ebbe. Ez is eredeti, a nyelvezete zseniális, olvastatja magát, különösen az elején, de összességében nem tetszett mégsem annyira.
Az autópályák voltak a Földön a legfejlettebb utak, ami - ahogy az emberiség legtöbb modern vívmányánál - többé kevésbé azt jelentette, hogy az életveszély itt nagyobb volt, mint máshol.
Minden új technológia a Földön öt éven belül nevetségesen elavult. Azokhoz a dolgokhoz tartsd magad, amik öt év múlva sem lesznek nevetségesek. Egy jó vers. Egy dal. Az ég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése