Lilli Beck: Glück und Glas

Bár nagyon sokáig olvastam ezt a könyvet – mondjuk több, mint 500 oldalas is – de nem azért, mert nem tetszett, inkább az utóbbi időben szokásos „semmire nincs időm” volt a ludas.

Két barátnő Marion und Hannelore, vagyis Moon és Lore a főszereplők, akik majdnem, h ikrek, egy napon születtek a II. világháború végén 1945-ben. Sorsukat, ami egy életen át összefonódott, 2015-ig, 70. születésnapjukig követjük a regényben. Bár szinte testvérekként nőnek fel és őszinte, elválaszthatalan barátnők lesznek, családi és anyagi hátterük nem is lehetne különbözőbb. Lorenek jut a szerető és tehetős család, Moonnak a szegénység és az állandó küzdelem. Mégis, vagy talán pont ezért, felnőttként ő lesz sikeres, keresett fotómodell, a saját lábára áll, a saját döntéseit hozza meg és a saját életét éli, míg barátnője mindenben alárendeli magát a szerelemnek és a férjének. Megingathatatlannak hitt barátsáukat évtizedekre megsebzi a tény, h ugyanazt a férfit szeretik és ez a férfi – a maga módján – mindkettőjüket szereti. A lineárisan elmesélt történetben, hol az egyik, hol a másik barátnő életébe kapcsolódunk be néhány év kihagyás után és nem csak az ő személyes sorsukat követhetjük nyomon, hanem általa a Világ-, Európa- és Németország történéseit is az évtizedek alatt, bár néha ez kissé erőltetett. A végét, a két barátnő 70. születésnapját, megkönnyeztem, a helyzetüket, a terveiket, a vágyaikat. Nagyon tetszett a történet, a bemutatott női sorsok, a nehézségek, az előítéletek, amivel egy nőnek meg kellett és meg kell küzdenie, szerintem a regény megvalósítása is jól sikerült, olvasmányos, szerethető karakterekkel, akik az ember szívéhez nőnek.