Stephan Thome: Pflaumenregen

Az a fajta könyv, amit elég nehezen tudtam követni így, h hallgattam és közben ezer más dolgot csináltam, pláne. Nagyon keveset tudok összességében Ázsiáról, Tajvanról pedig pláne, ezért egyrészről érdekelt, másrészről nagyobb koncentrációt igényelt – volna - ez a regény.

A német szerző – aki 12 éve él Tajvanon - generációs regényének középpontjában Umeko áll, akinek gyerek- és fiatalkorát valamint jelenét – immáron nagymamaként - követhetjük nyomon 1941 és 2017 között, a különböző idősíkok között ugrálva. A történet az 1940-es években kezdődik a japán gyarmati uralom időszakában, Umeko nagyapja még a kínai uralom alatt nőtt fel és ez vésődött belé, míg a kislány már a japán életstílust követve nő fel, japánul beszél és a japán császárt már-már istenként tiszteli. Egy csapásra megváltozik mindez, amikor 1945-ben Japán elveszti a szigetet és az újra Kínához kerül. A lakosság nem csak egy új nyelvet kap, amit máról holnapra kell megtanulnia és beszélnie, hanem új, kínai neveket is, így lesz Umekoból Lee Ching-mei, apja elveszti munkáját, az egyik nagybátjya eltűnik, imádott bátyja – aki a II. világháborúban Japán oldalán harcolt – 10 évre egy munkatáborba kerül. 2017-ben Umeko családja – aki ekkor már mindenkinek A-mah, vagyis mama - az ő 80. születésnapjára gyűlik össze, megérkezik legkisebb fia, az amerikában élő Harry is, aki érzi, h ez talán az utolsó lehetősége, h közelebb kerüljön a szüleihez és elkezd egy regényt Tajvan történetéről és egy kislányról, aki akár az édesanyja is lehetne. Bár továbbra is hallgató anyjától nem sok mindent tud meg, mégis Harry és unokahúga, Julie meg tud néhány dolgot anyja/nagyanyja múltjáról és minden japán emlék brutális kiírtásáról Tajvanon. Két fontos kérdés a regényben az identitás és a haza. Umeko végig otthon van, de körülötte mégis többször is minden megváltozik, teljesen. A regény jelenben játszódó részeiben már nem annyira Umeko a főszereplő, hanem sokkal inkább a család azon két tagja, aki külföldön él és az identitását keresi, legkisebb fia, az amerikában élő Harry, aki a látogatás során rájön, h a sorsa Tajvanhoz köti és Umeko unkája, Julie is rádöbben, mikor a barájta azt akarja, h menjen vele Londonba, h ő Tajvanhoz tartozik. Rendkívül összetett, informatív regény, ami viszont helyenként túl részletes, „kívülállóknak” (ami ebben az esetben azért a világon élők túlnyomó többsége”) éretethetetlen ill. az időbeni ugrások miatt sajnos követhetetlen is. Ráadásul nagyon hosszú is, ami szintén nem válik a történet előnyére, szerintem még soha nem hallgattam ennyire hosszú hangoskönyvet.