Lesley Pearse: Wenn tausend Sterne fallen

Ismét egy várólistás könyv, amit még nagyon régen kaptam és azt kell mondjam, kellemes meglepetés volt, tetszett. A regény elején Daisy örökbefogadó anyja, akit minden szempontból az igazinak érez, meghal és a lánya lelkére köti, h keresse meg az igazi édesanyját. Daisy soha nem érezte ennek igazán szükségét, de kicsit összecsapnak a feje fölött a hullámok és mégis a keresésére indul.

Amolyan történet a történetben módon bontakozik ki előttünk Ellen és húga, Josie gyerek- és tinédzserkora, megtudjuk, mi vezetett ahhoz, h az idősebbik nővér örökbe adta a kisbabáját és hogy lett öntörvényű húga a 70-es évek arca, majd hogyan züllött el. Kisebbfajta nyomozással bukkan végül Daisy szülőanyjára és bár őt elvakítja az öröm, de valami nem kerek. A végére bár „nagy csavart” tartogat a szerző, de erre azért elég gyorsan rá lehet jönni. Nem mondanám, h happy enddel ér véget a történet, de legalábbis mindenki megtalálja a nyugalmát, így vagy úgy. Nagyon jól megírt, olvastatja magát, az első perctől kezdve lekötött és nem nagyon volt benne üresjárat. Tetszett, h a valódi életről szól, a maga örömeivel és problémáival, szerethető/utálható szereplőkkel, a két különböző idősíkot is jól „dolgozta el” és bár alapvetően családregénynek mondanám, de a végére belecsempész egy kis krimi szálat is.