Jonas Jonasson: Der Massai, der in Schweden noch eine Rechnung offen hatte

Minden egy elvetemült galériatulajdonossal kezdődik Stockholmban, akit csak a profit érdekel. Saját – néhány éve „megismert” - fiát, a félvér Kevint képes elvinni Afrikába és ott egyszerűen magára hagyni a 18. születésnapja után, h a természet végezze el a piszkos munkát. Feleségét, akit kizárólag érdekből vett el, kisemmizi és elválik tőle. Csakhogy nem számol a Jonasson regényeiben természetes abszurd véletlenek sorozatával…

Kevin nem hal meg, az ifjabb Ole Mbatian talál rá, aki maszáj javasember. Mivel neki két feleségétől 8 lánya született és mindennél jobban vágyott egy fiúra, Kevint égből pottyant ajándéknak tekinti és elkezdi maszáj harcossá való kiképzését. Mikor azonban a fiú kicsit besokall a maszáj hagyományoktól, visszamegy Stockhomba, ahol találkozik gyámja/apja volt feleségével, a fiatal Jenny-vel, elmesélik egymásnak hihetetlen történetüket és egymásba szeretnek. Egy kreatív svéd reklámszakember cégéhez, az Édes a Bosszú Rt.-hez fordulnak, aki vállalja különféle sérelmektől szenvedő ügyfelei részére a bosszúállás lebonyolítását - a törvényesség határain belül. Az eddig sem egyszerű történet csak tovább bonyolódik Ole Mbatian Stockhomba érkezésével, aki meglehetősen nagy feltűnést kelt hagyományos maszáj szerkójában a fagyos skandináv fővárosban. Ole érkezése a „nyugati civilizációba” jó néhány helyzetkomikumot tartogat, hisz ő pl. nem pénzben, sokkal inkább tehenekben számol és egy idő után a nagyon is szerethető maszájt még a vele így-úgy mindig kapcsolatba kerülő rendőrség is tiszteli és védi. Fontos szerepet kap még egy dél-afrikai festőművész két képe és egy nyugdíjazás előtt álló nyomozó is ebben a meglehetősen egyedi, turbulens és humoros történetben. A szokásos elvetemülten idióta Jonasson regény kerekedett ki ebből is, ami – nekem – pozitívum és negatívum is. Vannak benne jó és váratlan ötletek, remek karakterek és karakter ábrázolások, fergeteges helyzetkomikumok, de sokszor nagyon „kicsi a világ”, ekkora véletlenek tényleg nincsenek. Időnként egyértelműen túl is lőtt a célon szerintem néhány történéssel (pl. gyilkosság), főleg azzal, h ezt aztán olyan nagyon nem is tematizálta. Helyenként nagyon fárasztónak is éreztem és talán egy kicsit hosszabb is lett a kelleténél. Jonas Jonassonnal kapcsolatban az az érzésem, mint David Safierrel: berobbantak egy nagyon egyedi hangvételű, a konvenciókkal szembe menő ötleteken alapuló regénnyel, ami nagy sikert aratott, és bár a következő könyveik egészen új ötleteket hoztak, mégis egy idő után mindkettőjükkal kapcsolatban azt érzem, mintha „ugyanazt” olvasnám. Magyarul Édes a Bosszú Részvénytársaság címmel jelent meg a regény egyébként.