Julie Caplin: Die kleine Patisserie in Paris

Ahogy Caplin romantikus kis könyvecskéinél mindig, ezúttal is „külföldön” szövődik a szerelem, most Párizsban. Sebastian, a cukrász és legjobb barátjának húga, Nina gyerekkoruk óta ismerik egymást, de – bár a lány mindig is rajongott érte – a kapcsolatuk a bakfis egy bepróbálkozása óta megromlott. Az életük is egész másként alakult, a férfi sikeres szakács, jól menő éttermekkel, a nő meg egyik alkalmi munkából a másikba evickél, papírja nincs semmiről, nagyon nem is ért semmihez.

A férfi a lábtörése miatt viszont rászorul a segítségére, így kerül Nina Párizsba és bár asszisztensnek érkezik, feltett szándéka, h a francia cukrásztanfolyamon ő is tanuljon. A történet „végkimeneteléről” szerintem nem kell írnom, elég egyértelmű;). Caplin „javára” legyen mondva, ezútttal sem könnyíti meg szereplői dolgát, van bőven nehézség a happy end előtt, de azért ezek egy jó része elég nevetséges. Már kezdve az alapszituációval is, h a több étteremmel rendelkező Sebastiannak pont Ninára lenne szüksége Párizsban a tanfolyamhoz, LOL, aztán kapcsolatuk előtt az a borzalmas akadály, h Nina bátyjának, aki Sebastian legjobb barátja, ez nem tetszik, mert akkor nem beszél a legjobb barátjával, hol vagyunk, az oviban? Arról nem is beszélve, h kissé fura, h egy angol cukrász/szakács egy angol lány segítségével angoloknak tart Párizsban egy 7 hetes Patisserie tanfolyamot:), ezen végig nem nagyon tudtam túltenni magam, LOL. Szóval furcsa volt benne sok minden, helyenként erős tündérmese feelinggel…mindenki hagyatt-homlok töri magát, h ingyen és bérmentve felújítsa Nina kedvéért a kis Patisserie-t és a nő hagyja is, bár tudja, h Sebastiannak egészen más tervei vannak vele. Sajnos jót nem tudok írni róla, valahogy nem igazán kapott el a sztori. Mindenből akar egy kicsit, Párizsból, a francia cukrászat remekeiből, konfliktusokból, barátságból, szerelemből, de igazán egyikből sem lesz semmi, plusz a már fent leírt kifogásaim.