Simon Sebag Montefiore: Die Romanows - Glanz und Untergang der Zarendynastie 1613-1918

1032 oldal, monumentális olvasmány, ezért került főleg a várólistámra, kellett hozzá a plusz motiváció. A Kindle-öm 41 órára saccolta az olvasását, LOL. Összességében érdekesnek találtam, ami nehézséget okozott, főleg eleinte, az az volt, h nagyon-nagyon sok szereplős, nagyon sok név volt, amiknek a megjegyzésével eléggé hadilábon álltam, rengeteg csata, intrika, mai szemmel nézve elképesztő barbárságok és nevetséges dolgok.

Nagy Péter volt a 17. század végén az első cár, aki elhagyta Oroszországot, az elődeinek még attól kellett tartaniuk, h esetleges távollétük alatt megdöntik a hatalmukat. Ő alapította Szentpétervárt is, egyébként pedig életét gyerekek, unokák, szeretők és csaták hada jellemezte. I. Pétert a felesége követte a trónon és a 18. században összesen 4 nő uralkodott Oroszországban, az ő érdekes és meghökkentő sorsukat és történetüket is feltárja a könyv. A leghíresebb közülük kétségtelenül Nagy Katalin, aki III. Péter német származású felesége volt és akiből aztán az egyik legjelentősebb orosz uralkodó vált. A könyv alapján viszont nekem az ő uralkodásáról leginkább számtalan – de szó szerint – szeretője maradt meg, pedig feltételezem, nem ezzel érdemelte ki a Nagy Katalin nevet. Uralkodása idején Szentpétervár volt Európa legmodernebb metropolisza, halála után viszont megszűnt modern város lenni, inkább úgy nézett ki, mint egy német város, 200 évvel korábban. Fia, a népszerűtlen I. Pál követte a trónon, akit meg is öltek. Nagy cárok, harcok követik egymást és egyre több ismert név, Napoleon, Puskin, Ferenc József, Viktória királnyő, sőt még Görgey is felbukkan, a magyar szabadságharc révén. A család „népszerűtlensége” és sérthetetlenségének vége, a nép haragja, a kommunizmus szerveződése már az utolsó cár nagyapja, II. Sándor (Alexander) idején megkezdődött. Hajsza folyt a család ellen, merénylők és merényletek, II. Sándor 6 merényletet élt túl, a hetediket már nem. A két utolsó cár házassága már merőben más volt, mint elődeiké, a szeretők, megcsalások szóba sem kerültek. Az ő történetük már jóval terjedelmesebb, részletesebb, gondolom azért is, mert sokkal több információ állt rendelkezésre róluk. Érdekes volt számomra a Romanovok házasodásának „evolúciója” is. Az elsőknek még Oroszországon belül, amolyan „mennyasszony kereső” show-kat rendeztek, ahol az ország legszebb lányai közül válogathatott a cárevics, amikor az elsőnél ez nem így történt felháborítónak és elképzelhetetlennek tartotta a trónörökös, h ne orosz nőt vegyen feleségül, mégis így lett. Utódai aztán jól belejöttek, sorra vették el a német kis hercegségek hercegnőit, így a 19. századra a Romanovok sokkal inkább németek voltak már, mint oroszok. Az utolsó cár, II. Miklós és családjának története és tragédiája elég széles körben ismert. Raszputyin felemelkedése, majd bukása, a cárevics Viktória királynőtől „örökölt” vérzékenysége, a cár 1917-es lemondása, amivel a Romanovok 304 éves uralma ért véget. Majd 1918-ban a cári család kegyetlen lemészárolásával ill. összesen a Romanov család 18 tagjának meggyilkolásával a bolsevikok által ért véget ez a nagyon tartalmas, érdekes történelmi olvasmány. Bár a terjedelme és a „téma” miatt tartottam tőle, örülök, h elolvastam, sok-sok új ismerettel gazdagodtam és történelem több új aspektusát ismertem meg.