Dirk Husemann: Die Windsor-Akte

A regény elég meglepően kezdődik: a cambridge-i egyetemista Ajaxot 1940-ben felkeresik az angol titkosszolgálattól és rögtön be is szervezik, h tartsa szemmel Párizsban az ex -királyt, VIII. Eduárdot, aki immáron többszörösen elvált amerikai nejével, Wallisszal Windsor hercegeként tengeti fényűző életét a francia fővárosban. A fiatalember háztartási alkalmazottuk lesz és azt várják tőle, h rendszeresen jelentsen a volt uralkodóról, különösen, ami német/náci kapcsolatait, szimpátiáját illeti. Persze lehet, h mindez valid, de tényleg meghökkentő volt számomra, h egy ilyen pozícióba egy egyetemistát tettek, oké, nyilván nem szúrópróbaszerűen választották őt, de akkor is.

Ajax aztán nem sokáig élvezheti a nyugodt párizsi életet, mert egyrészről a németek bemasíroznak Franciaországba, másrészről az ő egyik húzása is alaposan összekuszálja a szálakat. Ezzel egy fél Európán át vezető haszja veszi kezdetét, Franciaországon át Spanyolországba, majd Portugáliába menekülnek, nyomukban az angol titkosszolgálattal, egy német arisztikrata kémnővel és még ki tudja, ki mindenkivel. Ajax és a szintén a hercegi pár szolgálatában álló fiatal francia szobalány Lydie lesznek a történet igazi főszereplői, mindketten talpraesettségükkel segítik a herceget. Wallist, aki miatt VIII. Eduárd lemondott az angol trónról, meglehetősen hideg-rideg és csak a saját érdekeit szem előtt tartó nőnek mutatja be ez a regény is, ahogy általában minden könyv, film szerintem. Ahogy azt már sokszor leírtam, az ilyen „történelmi fikciók” esetén engem mindig érdekel, h ebből mi valóság és mi a kitaláció. Hangoskönyvként hallgattam ezt és semmi erre vonatkozó információt nem kaptam, pedig – ha jól tudom – a könyvverzió utószavában a szerző ezt részletesen kifejti, nem értem, ez miért nem hangzik el a hangoskönyv verzióban, kár érte. Egyébként a címadó „Windsor-akta” valóban létezik és kézzelfogható bizonyítékkal szolgált arról, hogy VIII. Eduárd kapcsolatban állt magas rangú náci vezetőkkel, és növelte a gyanút, hogy szimpatizál ideológiájukkal. Az aktában főleg táviratok vannak, amiket aztán a 2. világháború után titkosítottak, de 1957-ben egy része mégis nyilvánosságra került, maradéka 1996 óta elérhető a nyilvánosság számára.