Jani Friese: Winterherzen in New York

Ha nem egyszerre vettem volna meg ezt a két könyvet, biztos nem olvasom el a 2. részt, pedig az – meglepő módon – jobban tetszett. Az első részben megismert Louisa és Will már házasok és babát szeretnének, de nem náluk, hanem Louisa nővérénél, Juliánál kopogtat a gólya. Ez azért meglepő, mert mióta a férje néhány éve meghalt és egyedül neveli a lányát, Mollyt, nem volt kapcsolata, a baba egy különleges, szenvedélyes éjszaka következménye. Az újságíró Oliver is egyedül neveli a két gyerekét és bár örül az újabb babának – a kvázi ismeretlen nővel – de nagyon sok aggálya van.

Végül úgy döntenek, Oliver részt vesz majd a kicsi életében, támogatja őket, de nem próbálkoznak meg a patchwork családdal. Ahogy viszont telnek-múlnak a hetek és hónapok a jövendő szülők egyre jobban megismerik egymást és a fizikai vonzalom – ami az egész helyzethez vezetett – sem csökken. Viszont a férfi „túlgondolja” a dolgokat és félelmében még a hazugságtól sem riad vissza, ezzel Julia számára egyértelmű, h ennyi volt kettőjük között. A baba érkezése előtti hónapokban teljes a mosolyszünet közöttük, ez alatt az idő alatt Oliver rájön, h mit veszít el éppen és erre leginkább pont a gyerekei hívják fel a figyelmét, akiket védeni akar. A könyv teljes happy enddel zárul, mégiscsak belevág Julia és Oliver a patchwork kalandba. Ez a rész azért is tetszett jobban, mert sokkal kevesebb a cukormáz és a bugyuta párbeszéd, a szereplők is élethűbbek. A kérdés, amit boncolgat napjainkban egyre inkább aktuális, sok újat nem tudott hozzátenni, igazán mélyre nem ment, inkább csak a felszínt karcolgatta, majd egy gyors happy enddel le is zárta a történetet.