Dorit Rabinyan: Visz a víz

Liati izraeli, Hilmi palesztin, New Yorkban találkoznak és rögtön viszonyba kezdenek. Viszony? Affér? Szerelem? Kapcsolat? Maguk sem tudják, mi ez, csak azt, h nagyon erős vonzalom van kettőjük között, annak ellenére is, h Liati pár hónap múlva visszamegy Izraelbe. Viszont az is gyorsan kiderül, h származásukból adódó ellentéteik a kapcsolatukban is szerepet játszanak ill. sokszor vita tárgyát képezik. Egymás között sem tudnak „megállapodni”, mi lenne a legjobb megoldás az izraeli-palesztin helyzetben (a regény a 2000-es évek elején játszódik). Mindez még jobban kidomborodik, ha baráti társaságban vannak és előjön ez a kérdés.

Érdekes volt, h távol az otthontól ugyanakkor egy csomó hasonlóságot is felfedeznek, hisz „ugyanonnan” származnak, hasonlóan, hasonló körülmények között nevelkedtek, hasonlóak a beidegződéseik, hasonlóképpen reagálnak sokszor pl. a téli new yorki időjárásra, vagyis az éles ellentét, ami e két nép között megvan, mindjárt kisebb – legalábbis bizonyos tekintetben – ha az érintettek egy messzi, semleges terepen találják magukat. Valahogy hittem, szerettem volna hinni a happy endben, de nem kaptam meg. Ebben a helyzetben és a leírtak alapján, ez a realitás, de az ok, amiért ők ketten a végén nem lehettek boldogok együtt valami egészen más volt, ami meglepett és sokkolt. Összességében érdekes könyv, de nekem valami hiányzott, nem tudnám megmondani, mi.