Karen Swan: Sommerhaus mit Meerblick – újra!

Annak ellenére tartott borzasztó sokáig ennek az olvasása, h tetszett és érdekelt is, de ismét volt egy hosszú utazásom és ilyenkor kevés idő jut az olvasására.

Az első rész óta 2 év telt el, Cassie és Henry immár jegyesek és nagyon boldogok együtt. A viharfelhők viszont gyülekeznek…a fő probléma, h Henry legfőbb vágya, h Cassie végre a felesége legyen, míg a nő, aki egyszer már megégette magát egy házasságban, nem igazán akar újra férjhez menni. Ráadásul a felfedező/kalandor Henry legújabb projektje is kútba esni látszik. Végül a pasi hirtelen mégis útrakel hónapokra, Cassie Cornwallban tölti a nyár egy részét, Henry listájával, közben újra és újra felbukkan Luke, az exe. Eleinte úgy tűnik, mindketten továbbléptek és nem jelentenek veszélyt egymásra és főleg egymás kapcsolatára, de aztán mégiscsak megvan még a szikra… Bár nagyon szeretem Karen Swan történeteit, szereplőit, stílusát, nem először volt az az érzésem, h nagyon elhúzza a regényeit. Ez is úgy volt 480 oldal, hogy olyan nagyon sok történés nem volt benne, rengeteget problémáznak bizonyos dolgokon, ami egyrészről érhethő, de nem biztos, h egy regényben jól veszi ki magát. Ami a végén nem igazán tetszett, h Swan ugyanabba a klisébe esik bele, amibe a többség, kb. 460 oldalon át olvassuk a „szenvedéseket”, majd az utolsó 20 oldalon hirtelen minden megoldódik és jön minden fronton a teljes happy end. Ez nekem azzal együtt sem tűnt hihetőnek, h alapvetően örültem a főszereplők boldogságának. Szóval szerintem ez a 2. rész sokkal kevésbé pörgős, mint az első és felmerült bennem, h lehet, h nem véletlen, h az írónő nem nagyon szokott folytatásos történeteket írni. Kár érte, mert az 1. rész után azt gondolnám olvasóként, h mivel sok jól felépített karakter van, sok érdekes szál maradt, ki lehetett volna ebből még hozni valami jobbat. Ezzel együtt persze nem rossz, de nem üti meg az első kötet szintjét szerintem.