Anne Labus: Die kleine Taschennäherei zum Glück

A hirtelen megözvegyült Lena magányosan él fájdalmában Berlinben, a fia máshol jár egyetemre, egyetlen menekvése a varrás. Ebből a letargiából sógornője rángatja ki, aki meghívja magukhoz Írországba. Itt Lenát mintha kicserélték volna, élvezi iker unokahúgai társaságát, a gyönyörű ír vidéket, ahol mindenki barátságosan, tárt karokkal fogdja, ráadásul az általa varrt táskák is sikert aratnak. Nagyon gyorsan „barátokra” talál, sőt szerelemre is, a kissé mogorva helyi dokival.

Hirtelen hoz döntéseket, eladja a berlini házukat, írországba költözik, Jack és a sógornője, valamint annak családja miatt, na és táska varrodát nyit. Persze a teljes idill előtt még jön néhány legyőzendő nehézség, ahogy az már lenni szokott az ilyen könyvekben. Annak ellenére, h nagyon gyorsan történik minden a főszereplő életében, a könyv egyáltalán nem rövid, sőt. Nekem egy kicsit fura volt, h pár napja van ott, de máris barátai vannak, pasija , mintha mi sem történt volna. Nem derült ki számomra egyértelműen, mikor halt meg a férje, de én úgy értettem, nem rég, így még furább volt a viselkedése sok helyzetben. Most nem arra gondolok, h mit várnának el mások, vagy mi az „illendő”, hanem nekem az a fura, ha szerette a férjét, sokáig együtt voltak, mégis ilyen gyorsan tovább tud lépni. A másik furaság, h bár a férje halála után pénzügyi nehézségei vannak, ennek ellenére mkit meghív éttermekbe kajálni, meg ide-oda, persze tudom, szokás szerint túl földhözragadt vagyok. Egyébként meg Lena is az a fajta főszereplő, akinek szintén kb. csak megszületni volt nehéz, főznek rá, intézkednek helyette stb.