Náray Tamás: Zarah öröksége

A családregény 2. része is az idei várólistámon volt. A regény első fele olyan, mint egy thriller vagy akciófilm, ezt nem feltétlenül vártam volna Náraytól. Nagyon izgalmas, olvastatja magát. Aztán kicsit lecsendesedik a történet és inkább az érzelmek veszik át a főszerepet, az elszakított ikrek és az őket 30 éve kereső nagymamájuk egymásra találása.

Ebben a családban viszont soha nincs sokáig nyugalom, rögtön nyomozni kezd valaki, majd egy újabb nem várt fordulat következik, ami újabb izgalmakat hoz. Ezzel csak annyi volt a problémám, h a fordulatok közül néhány annyira irreális, h ezzel számomra bizonyos szempontból hiteltelenné tették a történetet. Az egész regényen megfigyelhető a hullámzás, a sorminta: amikor megoldódni látszanak dolgok, mindig jön egy kis nyomozás, a múlt megkapirgálása és máris oda a boldogság, jönnek a tragédiák. Náray megadja főhőseinek – legalábbis látszólag – a teljes happy endet, h aztán hirtelen mégis szétzúzza azt, de a befejezés, bármennyire is tragikus, mégis reményt keltő. Alapvetően ugyanaz volt a problémám a 2. résszel is, mint az elsővel: nagyon körülményes a nyelvezet, de szerintem ez egyébként is jellemző rá, már a többi könyvében is feltűnt, persze lehet ez választékos, szép, meg előkelő, csak élő ember nem beszél így, ill. néhány lehet, de hogy az összes? Kizárt. Ezáltal a párbeszédek így a 2. könyvre nagyon idegörlőek lettek nekem, mintha több, mint 700 oldalon keresztül ugyanaz a személy beszélgetett volna saját magával. És az állandó bölcselkedés, amit a szereplői szájába ad…jaaaaáj! Ami a 2. részben tűnt fel, de itt nagyon extrémen, h annyi „véletlen” van benne, amennyi a világon összesen nincs, nem hogy egy család életében, arról nem is beszélve, milyen kicsi a világ Náray univerzumában, nekem ez sok volt, erőltetett. Mindennek ellenére a történet magával ragadott, érdekelt a szereplők sorsa és a végét megkönnyeztem. Az első rész olvasása közben és után még nem igazán értettem, miért Zarah lett a címe és a 2. kötet címében is ő van benne. Elolvasva az első két részt, már érthetőbb, hisz bár nem mindig ő a főszereplő, de valahogy a történet mindig az ő múltjába tér vissza és a jelenben is sokszor ő alakítja aktívan a történéseket. Időközben van már egy 3. rész is (Zarah álma), tehát trilógiává duzzadt a családregény, ez nincs meg nekem és nem is tervezem a beszerzését.