Carina Bartsch: Nachtblumen

A főszereplő a félénk, bizonytalan, traumatizált Jana, aki éppen megérkezik Syltre, az elegáns német szigetre, h ott beköltözzön jövendő főnökéhez. A konstelláció érdekes, a tehetős házaspár, akiknek menő építészirodájuk van, „befogadnak” olyan hátrányos helyzetű, nehéz sorsú fiatalkokat, akik az iskola mellett az ő cégüknél végzik a gyakorlatot (duális képzés). Itt mindenkinek van valami problémája, valami fekete folt a múltjában, a kérdés csak az, kinek mi.

Pszihiátere ösztökéli arra, h próbáljon ki sok mindent, ezáltal meg fogja találni azt a hobbit, ami örömöt okoz neki és kikapcsolja. Önmagát legyőzve sütni kezd, judózni, kertészkedni. Közben folyamatosan küzd a démonaival és a pszihiáterével folytatott beszélgetéseiből áll nagyon lassan össze a kép, h mi minden történt a múltjában, ami olyanná tette, amilyen. Ahogy egyre jobban megismerkedik és beilleszkedik új környezetébe, az egyik lakótárs, a nagyon zárkózott Collin lesz az, aki idővel szárnyai alá veszi Janát és bár két nagyon óvatos, visszahúzódó, sok-sok sebet kapott fiatalról van szó, egy idő után már nem lehet nem észrevenni, h egy románc alakulásának szemtanúi vagyunk. Főnökük – szállásadójuk elviszi őket Chicacoga is, ahol az irodának egy fontos projektve van (ez a szál, a házaspárról, akik minden este megvacsoráztatják maguknál a fiatalokat, Chicagoba viszik őket etc. szerintem rendkívül szép, de abszolút nem reális sajnos), itt kerülnek végleg közelebb egymáshoz. Kapcsolatuk nagyon lassan, óvatosan alakul, nappal Collin úgy tesz, mintha éjszaka mi sem történne közöttük, ugyanolyan szótlan és visszahúzódó, ami elbizonytalanítja az egyébként nagyon sokat fejlődő Janát. Amikor – titkos – kapcsolatuk elér egy pontot, amikor a lány azt érzi, ennél már nem is lehetnének közelebb egymáshoz, Collin behúzza a vészféket és ellöki magától. A köztük lévő távolság csak tovább nő, amikor Jana megtudja, milyen szörnyűség tette Collint olyanná, amilyen és szembesíti is ezzel, majd a fiú, az iskolát befejezve szó nélkül kilép a közös lakásból és Jana életéből. A lány összetörik, de egy idő után próbál felállni az őt ért mélyütésből, éveken át a blogjára tölti fel a Collinnak írt leveleit, vallomásait, remélve, h talán valahogy eljutnak hozzá. Így értesülünk mi is az életében beállt változásokról, majd jó 4 év múlva a két fialat újra találkozik. Ki-ki rendezte magába a múltat, így „tiszta lappal” kapnak egy új esélyt. Alapvetően tetszett a könyv, nagyon olvasmányos, sokszor megdöbbentő, helyenként érzelmes. Két dolog volt, ami feltűnt, az egyik, h Jana óriási fejlődésen megy át a regényben, ami nagyon pozitív, bár nem vagyok biztos benne, h reális, de szuper, ha igen. A másik, amiért kár, h sok témába belekap a szerző, aztán gyorsan hagyja is őket, ugyanígy van bizonyos szereplőkkel is. Így is egy hosszú, majdnem 550 oldalas regényről van szó persze, szóval lehet, h ezek a szereplők és történések a rövidítéseknek estek áldozatul.