Nanako Hanada: Die einsame Buchhändlerin von Tokio

Az utóbbi években eléggé elszaporodtak azok a könyvek – legalábbis az én látókörömben – amiknek a címében könyvesbolt, könyv stb. volt, sokszor megspékelve valami menő városnévvel, de gyorsan rá kellett jönnöm, h ezek a szavak bármi mással helyettesíthetőek lettek volna a – többnyire – bugyuta love storykban. Amikor megláttam spotify-n ezt, mégis szinte biztos voltam benne, h ez más lesz, főleg, mert a szerző maga is japán és tényleg így is lett.

Hanada ráadásul a saját történetét írta meg, amit először esszéként jelentetett meg online. Ennek sikere vezetett aztán a könyvhöz, majd annak hatalmas sikeréhez: 60 ezer példányban kelt el és tv-s adaptáció is készült belőle. A főhősnő – tehát maga a szerző – épp nehéz időszakon megy át, szakított a férjével, minden éjszakát máshol tölt és bár továbbra is az álommunkáját végzi egy könyvesboltban, már nem elégedett azzal sem. Regisztrál egy „ismerkedős” appre, majd a félénk és kicsit önbizalomhiányos Nanako elkezd férifakkal találkozgatni. Nem túl nagy meglepetésre ők nem beszélgetni akarnak, vagy ismerkedni, inkább a tárgyra térnének, ebben viszont a nő nem érdekelt. Nem adja fel és lassan-lassan olyan emberekkel hozza össze a sors, akiknek köszönhetően kinyílik, akik kíváncsiak a könyvajánlásaira, amiket mindenkinek ad, akivel találkozik és mindez nem csak új értékes kapcsolatokat eredményez, hanem egy új munkalehetőséget is. Ami tetszett benne, h bár többször is lehetőség volt rá, a törénet nem ment el a love story irányába, továbbá az is, h itt tényleg a könyvekről és azok szeretetéről van szó, sok egyéb mellett, de ez a fő csapás. Ami kevésbé tetszett, h mivel én hangoskönyvként hallgattam, nem igazán tudtam a szereplők (japán) neveit megjegyezni, így nekem elég nehéz volt számontartani, h most melyik szereplőről is van szó (a főszereplőnőt leszámítva). Szerintem ez könnyebb lett volna, ha olvasom a könyvet. Ez persze egyáltalán nem kritika.