Braun Róbert: Faltól falig Amerika

Ez a harmadik kölcsönkönyvem ugyabból a merítésből, az első kettő tetszett, ez kevésbé. Az alapfelállás, h két jó barát 2-2 lányával tervezgeti, h faltól-falig, vagyis óceántól óceánig bejárja Amerikát egy RV-vel, egy nagy amerikai lakóautóval. Mindig is tudták, h egyszer eljön a nagy pillanat és már az utazás előtt 2 évvel erre készültek, ebből akár arra is következtethetnénk, hogy egyébként nem nagy utazók, de ez nincs így.

Számomra eléggé meglepő dolgokkal indult a könyv: egyrészről, h mindkét férfi többször járt már előtte az USÁ-ban, ez még hagyján, de már a 70-es és a 80-as években és azóta is sokszor, családdal gyerekként, majd tanulni, dolgozni, privát stb. Ráadásul a lányaik - akiknek először azt hittem, h meg akarják mutatni Amerikát - is már pocakban, babakocsiban, saját lábon stb. bejárták a hatalmas ország egy részét, ez pláne meglepett. A másik, h az első közel 90 oldal a felvezetésé, a tervezgetésé a könyv 300 oldalából, ehhez képest kicsit csalódtam, h „csak” 3 hétre mentek és ebből született a könyv. Tisztában vagyok persze ennek a 3 hétnek a költségeivel is, a közvetlen környezetemben is jártak nagyjából ezen az útvonalon 3 hétre itt, de nem merült fel, h könyv születik belőle;). Szóval a könyv egyharmada nem is magáról az utazásról szól, ami még nem feltétlenül lenne baj, hisz az előzmények is lehetnek érdekesek, itt ezekből kevesebb derült ki, annál több arról, milyen világlátott a szerző, h képben legyünk, ő nem akárki, ez átszőtte aztán az egész könyvet. Meg kell mondjam, nekem ez egyáltalán nem volt szimpatikus, sőt…maradjunk annyiban, h nem elegáns az ilyesmi. Ennek megfelelően nem igazán tudtam egész végig megbarátkozni sem a szerzővel, sem a „koncepcióval”. Eléggé csapongó volt végig, én ennél jobban szeretem a struktúrát, általában az volt az érzésem, h ami épp eszébe jutott papírra vetette. Sokat olvashatunk a parkolási nehézségekről, az étkezéseikről, a napirendjükről, túlságosan is sokat a szerző véleményéről az amerikai politikát illetően. Természetesen az ő két lánya a legoskosabb, legszebb stb., tudom, h minden szülő így érzi ezt, de azért megmosolyogtatónak találtam. Szóval nem útleírásról van szó, ne ezt vájruk a könyvtől, helyette inkább – az én olvasatomban – az amerikai életérzésbe kóstolhatunk egy kicsit bele.