Anne Freytag: Mein bester letzter Sommer

Az utóbbi kis könnyed német olvasmányaim után ennek a nyelvezete, stílusa – lévén sokkal igényesebb, „értelmesebb” - igazi felüdülés volt, ha a téma nem is feltétlenül.

Tess 17 éves és meg fog halni egy vele született szív rendellenesség miatt. Még a 18. születésnapja előtt és még azelőtt, h az élet fontos dolgai megtörténnének vele. A lány már eléggé feladta, megkeseredett, látva a közösségi médiában egykori legjobb barátnőjét, akinek az élete ugyanúgy megy tovább, mint eddig. De mindent megváltoztat egy vacsora, amikor az apja egy régi barátja érkezik a családjával és a fia, Oskar nem ismeretlen Tess számára, róla ábrándozik, mióta egyszer látta. Igazi szerelem első látásra ez, bár Tess hinni sem meri, h beteg, lesoványodott testét és őt magát bárki is vonzónak találhatja, pedig így van. Pár nap ismeretség után úgy döntenek, közösen élik meg a lány utolsó nyarának minden pillanatát és felkerekednek Olaszországba. Együtt járják be Milánót, Firenzét és Rómát, összekovácsolják őket még jobban az együtt átélt kalandok, miközben Tess szerelmük beteljesülés érdekében legyőzi önmagát. Az utazásuk közben bár sokszor elfelejtik a tragédiájukat, de az azért időnként figyelmezteti őket, h a boldog napok meg vannak számlálva. És így is lesz, a halál nem vár, nem hatja meg az első szerelem, a romantika, ez a történet nem happy enddel végződhet.
Egy édes-bús, szép-szomorú történet, kicsit hasonlít John Green Csillagainkban a hiba című regényére, de ennek ellenére tetszett.

Julie Leuze: Für einen Sommer und immer

Annika sikeres, szép és megközelíthetetlen jégcsap, leginkább legjobb barátnője, Helene útmutatása alapján. Mikor megtudja, h anyja rákos, 3 hétre Dél-Tirolba „menekül” – ami azért egy elég érdekes reakció. Itt eleinte hozza az arrogáns libát, de aztán napról-napra kezd rá egyre jobban hatni a táj, a nyugalom és főleg a jóképű túravezető, Samuel.

Kettejük élete nem is lehetne különbözőbb, de ahogy egyre jobban megismerik egymást, rájönnek, ők maguk, talán nem is különböznek annyira. Aztán Annika édesanyjának állapota miatt nem tudják együtt tölteni a 3 hetet és a nő fel is adja ezt az álmot Samuellel, de a pasi nem – az más kérdés, h megint elég hihetetlennek tűnt ez nekem, mi nők mindig szeretnénk, h a pasik így viselkedjenek, beszéljenek, de azért ez elég ritkán történik meg szerintem. A végén még azt is megtudjuk, h alakult az életük, hol vannak 1 év múlva, hurrá;)!
Alapvetően egy bugyuta kis történet, viszont volt benne pár gondolat, ami megfogott. Bár tudják, a kapcsolatuknak valószínűleg nincs jövője, nem fog örökké tartani, de hát mi tart örökké és mi arra a biztosíték, hogy valami örökké tart? De amikor életünk a végéhez közeledik, fontosak az emlékek, amikre örömmel, jó szívvel emlékszik vissza az ember és ha ezek nincsenek, mert attól való félelmünken nem vágtunk bele dolgokba, h nem fog örökké tartani, az szívás…ez elgondolkodtatott.

Catherine Ryan Hyde: Als ich dich fand

Az 40-es évei végén járó Nathan egy október eleji reggelen vadászat közben egy csecsemőre bukkan az erdőben. Rögtön tudja, h ez a kisfiú hozzá tartozik és örökbe akarja fogadni, de mivel a fiú a nagyanyjához kerül és Nathan felesége – akivel tudatosan nem vállaltak gyerekeket – sincs elragadtatva az ötlettől, a dologból nem lesz semmi.

Ennek ellenére a kis Nat – aki róla kapta a nevét – ismeretlenül is az élete részévé válik, akit karácsonykor és a születésnapjára minden évben ajándékkal lep meg, de sosem találkoznak. Közben telnek az évek és a babából nehezen kezelhető, az iskolában nem túl jól teljesító fiú lesz, majd egyre több problémát okozó tini. A nagymamájával nem jönnek ki jól és amikor az idős hölgynél betelik a pohár, felbukkan a 15 éves Nattel Nathannál, hogy ha még mindig akarja, felnevelheti ő a fiút és az immár özvegy Nathan akarja.
Innentől kezdetét veszi az ő egészen különleges történetük. Nagyon nehéz időszakokon mennek át, sok megpróbáltatáson, de úgy tűnik, együtt mindenre képesek. Nathan szigorú és kemény, de mindig mindenben lehet rá számítani, nem az emberi kapcsolatok nagymestere, de nagyon jó és bölcs ember, nem tudtam szabadulni a gondolattól, h a névválasztás nem véletlen (Lessing: Bölcs Náthán). Nat lobbanékony, időnként faragatlan, de Nathan idővel a legjobbat hozza ki belőle és érte sok mindenre képes, igazi véd és dac szövetség alakul ki a „nagypapa és unoka” között. Érdekes figyelemmel kísérni az életüket, a középpontban Nat felnőtté válása áll, hol a saját, hol Nathan szemszögéből, mintegy 40 éven át, tele tragédiákkal, nehéz helyzetekkel és döntésekkel, de sok érzelemmel és szeretettel.
A könyv a várólistámon volt és örülök, h sorra került, mert egy különleges, érdekes és tartalmas olvasmány volt, olyan, ami még sokáig megmarad az emberben és foglalkoztatja, régen olvastam ilyesmit. A könyv magyarul Amikor rád találtam címmel jelent meg, nagyon ajánlom. Egyébként mind a magyar, mind a német borító félrevezető 1-1 kisfiúval a címlapon, mert pont ez a korszak, amiről csak nagyon keveset tudunk meg a regényból.

Melanie Hinz: Durch den Sommerregen

A 30 éves könyvtáros, Helena és a 35 éves tetováló, Gabriele szerelmének története a könyv, ami nem igazán love storyként indul.

A nő már évek óta özvegy és nagyon visszahúzódóan él, tele van lelkiismeret furdalással, önváddal, nem tud és nem is akar boldog lenni, egészen addig, amíg szemet nem vet rá az életvidám, jóképű nőcsábász Gabriel a lakásával szemben lévő tetováló stúdióból. A nőnek jólesik a figyelem, de el sem tudja képzelni, h egy ilyen pasi valamit akarhat tőle, de Gabriele gyorsan bebizonyítja, h pedig így van. Bár gyorsan meghitt kapcsolat alakul ki közöttük, egyikük sem hiszi – és meri remélni – h ebből több is lehet, ráadásul mindkettőjük múltjában vannak olyan sötét foltok, amik megakadályozzák, h boldogok legyenek. Végül mégis legyőzik önmagukat és az akadályokat és megpróbálják együtt.
Ami nekem kicsit sok volt, h Gabriele-ből a szerző egy elég nyálas valakit csinál, azt adja a szájába, amit minden nő hallani akar, de elég valószínűtlen, h mindezt egy pasi ki is mondja, ráadásul állandóan, szóval ez elég hiteltelen és egy idő után zavaró is volt.

Nele Jacobsen: Unser Haus am Meer

Josefine, a menő müncheni újságírónő, aki a nagypolitikával foglalkozik és komoly karriert építget, újabb célja elérése érdekében egy isten háta mögötti kis észak német szigetre, Usedomra kényszerül, h egy nagy anyagot készítsen Harm Hansen kapitánnyal, aki sikeres tanácsadó könyvet jegyez.

Csakhogy a jóképű kapitány, nem az, akinek mutatja magát. A szőke Ben szörfiskolát vezet és legfőbb hobbija a nők. Bátyja Markus nem túl sikeres író, aki csak poénból írja meg a kapitány tanácsadó könyvét, hisz a családjukban sok hajóskapitány volt, de nem a saját neve alatt, ráadásul – annak tudta nélkül – jóképű öccse képével. Így amikor a Komet magazin bejelentkezik, muszáj, h Ben beugorjon. Ráadásul a casanova már majdnem eljátszotta a családi házat is, ahol a nagymamamájukkal élnek és ami már generációk óta a családé volt. Persze a precíz Josefine gyorsan rájön a turpisságra és próbálja a saját javára fordítani, de végül mindenki hasznot húz belőle. Közben kalandozunk a múltban is és a végén persze megkapjuk a happy endet, bár nem azt, amit az első oldalak után gondolna az ember, de kb. a közepétől egyértelmű, mire megy ki a játék.
Egy igazi kis laza nyári olvasmányra vágytam, amikor belekezdtem, az elején abszolút azt hozta, amit vártam, nem is nagyon tetszett, de aztán egy picit mégis csak túlmutatott önmagán és egész jó lett, bár a befejezést minimum furának és összecsapottnak találtam. Kicsit furcsának találtam Josefine figuráját is, akit hol hideg, karrierista nőnek mutat be, hol melegszívű, bájos lánynak.

David Nicholls: Drei auf Reisen

Újabb hangos könyvet hallgattam meg.
A mesélő, Douglas angol, apa, férj és a biokémia doktora. A fiúk már majdnem felnőtt, mikor a felesége közli vele, h úgy érzi vége a házasságuknak, talán be szeretné fejezni a kapcsolatukat 24 év után.

A férfit, aki továbbra is szereti a feleségét, sokkolja a hír. Mindezek ellenére mégis elmennek még a feleség által szervezett utazásra Európába a fiúkkal. Közös kalandokat élnek át Párizsban és Amszterdamban, itt le is lép tőlük a fiúk, ketten mennek tovább Münchenbe, ahol a feleség, Conny bejelenti, h nem akarja folytatni az utat, elvégre a dolog lényege az lett volna, h a 17 éves fiúkkal együtt utaznak, így hiába van még 12 nap és megannyi izgalmas helyszín hátra. Végül Douglas mégis úgy dönt, h nem repül haza, hanem a tervnek megfelelően Olaszországba vonatozik, mert úgy gondolja, ott van a fiúk. Irány Verona, majd Velence, Siena, végül Spanyolország, közben bajba keveredik, majdnem szerelembe esik és elvileg a fiát üldözi, de leginkább talán saját magát keresi az úton. Aztán végül a fiát is megtalálja és Madridban, majd Barcelonában kalandoznak még és úgy tűnik, ez a pár nap mindannyiuk életét megváltoztatja. Közben a férfi, aki a könyv mesélője elmondja a megismerkedésük történetét, mesél a gyerekkoráról, a munkájáról, a családjaikról, az újszülött lányuk haláláról, a fiuk gyerekkoráról, boldog és nehéz időszakokról az életükből.
Tetszett ez a történet sok-sok fordulattal és meglepetéssel, szimpatikus szereplőkkel, reális problémákkal és szituációkkal, mindenféle rózsaszín szirup nélkül, ami bebizonyította, h a happy end relatív;).

Ulrika Renk: Das Versprechen der australischen Schwester

Az ausztrál trilógia befejező része. Itt is döcögött egy picit az eleje, kifejtette bővebben azt, amit nagy vonalakban már felvázolt a 2. rész végén, ez bizonyára oké, ha az ember hónapok vagy évek elteltével veszi újra fel a fonalat, de így h rögtön egymás után olvastam őket, kicsit zavaró volt.

Azért a 3. részre eljutottam odáig, h már tényleg mindenkit tudtam hova tenni a családból, így sokkal követhetőbb volt a történet. Továbbra is a 3 nővérre, a Hamburgban jómódban élő Carolára és két Ausztráliában maradt húgára, Minára és Elsára összpontosítunk, de mellékszálként ezúttal is olvashatunk a nagynénik sorsának alakulásáról, ahogy unokatestvéreikről, bátyjaikról és a nagymamájukról, Emiliáról, akinek történetét az 1. könyvtől követjük nyomon. Kialakultak a karakterek, az elején kicsit szkeptikus voltam, h jó ötlet-e ennyi szereplővel próbálkozni, de a végére azt mondom igen, mert a legtöbbjük már nem felszínes karakter, hanem egészen kiforrott lett.
A fiatal nők életében a szerelem, a házasság és a várandósság, a gyerekek a központi témák Hamburgban és Sydneyben is, de továbbra is érdekes a két világ szembeállítása, a különböző élethelyzetek, szokások, vélemények és lehetőségek. Az I.világháború „szembe állítja” egymással a családtagokat, nem csak a Németországban és az Ausztráliában élőket, hanem az ausztrálokat is, hisz vannak, akik németnek érzik magukat, annak ellenére, h sosem jártak ott, más családtagok viszont már szívvel-lélekkel ausztrálnak vallják magukat. Mindez – lévén ellenfelek a háborúban – még bajba is sodorja őket, Sydneyben is megfigyelik őket, az ellenségeket. Ám a háború után végre összejön a nagy találkozás, Elsa meglátogatja a családtól 40 éve elszakított Carolát Hamburgban és bár az élet ott álomszerű és tele van luxussal, amit addig soha nem engedhetett meg magának, de a család, a testvérek és nagynénik, unokaöccsök és a munkája mégis visszaviszik Sydneybe.
Ezúttal is marad néhány ausztrál őslakos, vagyis aborigine a történetben és a helyzetükről ill. annak változásáról is képet kapunk, amit kimondottan érdekesnek találtam.
A 3 kötet főszereplője, Emilia 85 éves korában meghal, az őt története és ezzel a trilógia lezárul.