Abby Clements: Ein Traum am Kaminfeuer

Olvastam már a szerzőtől és rémlett, h nem lett a kedvencem, de régóta várakozott már ez, gondoltam belevágok. Amelia és Jack pár éve házasok és Londonban élnek. Ahogy közeledik a nő 30. születésnapja, egyre erősödik benne a vágy, h megvalósítsa régi álmát és vidékre költözzön. Végül bele is vágnak a nagy kalandba és a nő tanári állását feladva megkezdik vidéki életüket a bájos, de romos kis cottage-ben. Eleinte gondoltam jó lesz ez, cuki pár, cuki ház, májustól karácsonyig követhetjük, h újítják fel, teszik otthonossá a kis házukat, de aztán az első néhány fejezet után egyre jobban elkezdett idegesíteni.

Nulla történés, semmi dramaturgia, pláne elképzelés, teljesen felesleges párbeszédek, amik abszolút semmit nem viszik előre a történetet. „Imádtam”, amikor ugyanazt a semmitmondó történetet elolvassuk valós időben, majd elmesélik a barátaiknak, anyjának etc. Sajnos azt kell mondjam, a felújítás részét is eléggé furának találtam, aki már újított fel bármit, szerintem tudja, h az nem egészen úgy működik, ahogy ebben a könyvben, na de ez még a kisebbik probléma. A szerző megpróbálkozott egy múltbéli titokzatos szállal is a cottage előző tulajdonosa révén, de ez is zagyva és elnagyolt maradt. Ami pedig a leginkább fura volt, h a főszereplőink, Amelia és Jack házassága válságba kerül, mert az egyik legfontosabb kérdésben nem értenek alapvetően egyet, méghozzá abban, akarnak-e gyereket. Ennek ellenére – és anélkül, h ebben bármire is jutnának – a regény végére újra egymásra találnak. Soha nem értem, minek ilyen komolyabb témákat felvillantani az ehhez hasonló könyvekben, amikor csak borzasztó felszínesen dolgozza fel, vagy még úgy sem. Mindennek tetejébe -és a borító ellenére - egyáltalán nem karácsonyi könyv, ez is csak említés szintjén bukkan fel benne a végén.

Michelle Schrenk: Der Zauber des ersten Schnees

Idei első „karácsonyi olvasmányom”, de ez tényleg nagyon idézőjeles. Olvastam már a szerzőtől, akkor sem voltam elragadtatva, de gondoltam rövid, egynek jó lesz. Hááát… Különösen az elején elég zagyvának hatott a történet.

Ahogy a cím is ígéri (Az első hó varázsa), a történet egy hógömb és az első hó körül forog, amikor is a kívánságok valóra válnak. Mikor leesik az első hó, Elli úgy dönt, elmeséli az ő tragikus szerelmi történetét a lányának, Annának. Semmitmondó párbeszédek, gyenge sztori, semmilyen szereplők, az egyetlen pozitívum az volt az egészben számomra, hogy rövid volt.

Sarah Morgan: Verliebt für eine Weihnachtsnacht

A Manhattan sorozat befejező része, a záró trilógia főszereplő testvérei közül ezúttal Harriet a főszereplő. Ő a félénk iker, akit bátjya és ikertestvére is mindig védelmez, de neki kezd elege lenni ebből.

Most, hogy a testvérei megtalálták a boldogságot és ő „egyedül maradt”, igyekszik önállósodni és folyamatos kihívások elég állítani magát, amik által kilép a komfortzónájából. Az egyik ilyen este a sürgősségink végződik számára, ahol a jóképű, de elég barátságtalan orvos, Dr. Black kezeli. Útjaik aztán hamarosan újra keresztezik egymást, de ezúttal Harriet felségterületén. A férfihoz kerül pár napra a nővére kutyája, akivel a lány jár sétálni és most segítenie kellene a beillesztkedést is és a két fél egymásra találását. Persze nem kell sok fantázia hozzá, h tudjuk, nem csak a kutyával kerül sor az egymásra találásra;). Főszereplőnőnk igazi fejlődésen megy át, legyőzi félénkségét és rossz tapasztalatait, megnyílik, kipróbál új dolgokat és persze jutalmul a happy end sem marad el, némi kis szenvedés után. Ez a rész újra jobban tetszett, maga a sztori: a konfliktusok, a szereplők és változásuk. Picit a karácsonyi hangulatot hiányoltam belőle, persze időnként megemlítik, h közeleg a karácsony vagy esik a hó, de az utolsó fejezetekig - amik Snow Christalban játszódnak, Morgan egy másik sorozatának szereplőivel – nem sok köze van az ünnephez.

Sarah Morgan: Verliebt bis in die Fingerspitzen

Az előző, 5. részről írt bejegyzésemet azzal fejeztem be, mennyire tetszett Nicole Engel felolvasása. Ő olvasta a 6. részt is (és a 7. is) és bár a teljesítménye ugyanolyan, mint az előző kötetben, de nem csak színvonalban, hanem minden szempontból. Bár a szereplők mások, ő teljesen ugyanazokat a figurákat „hozza”, ezáltal itt már annyira nem tetszett a produkciója. Persze ezért nem csak ő tehető „felelőssé”, hanem a szerző is, hisz azért Morgan karakterei is eléggé sablonokból építkeznek, na de hát, ne legyünk telhetetlenek.

Ebben a részben az előző történet főhősének, Danielnek az egyik húga, Fliss áll a középpontban. Ikertesójával, Henriettel New Yorkban indították be sikeres vállalkozásukat: kutyákra vigyáznak, velük mennek sétálni. Ám amikor egy nap megtudja, h volt férje, az állatorvos Seth a közelben kezd dolgozni, bepánikol és kapva-kap az alkalmon, h elhagyja a várost - a találkozást elkerülve - és nagymamájuknak segítsen az idilli Hamptonson. Persze az első ember, akibe ott belebotlik, ki más lenne, mint Seth, akiről gyorsan kiderül, h továbbra is ott él. Fliss mindent megpróbál, h ne kelljen valódi beszélgetést folytatniuk, az ikertestvérének adja ki magát, eléggé sikertelenül, hisz a két lány különbözőbb aligha lehetne. Sok minden derül ki kettejük múltjáról, családjáról, nagy nehezen sikerül tisztázniuk a sok évvel ezelőtt történteket és némi kis további bonyodalom után itt is jöhet a happy end. Ez a rész nem tetszett már annyira, valószínű azért sem, mert így egymás után még feltűnőbb az „egy kaptafa”, de azért meghallgatom még a befejező részt, aminek a másik iker és – reményeim szerint – a karácsony a főszereplői;).

Sarah Morgan: Verliebt bis über beide Herzen

Sok könyvet olvastam/hallgattam már Morgantől és bár egy idő után nagyon kiismerhetővé válik és be is sokallok tőle, de azért ebben a könnyed limonádé műfajban továbbra is az egyik kedvencem. Nála is gyakori, hogy jó néhány részes regénysorozatai vannak, ez a „Manhattan” sorozat 7 (!) részből áll. A korábbi években az első négyet már olvastam, most pedig a maradék hármat találtam meg spotify-n. Morgannak bevett szokása ezeknél a sorozatoknál, hogy egy család vagy baráti kör egy-egy tagját teszi meg az épp aktuális kötet főszereplőjévé, úgy, hogy tulajdonképpen a többi szereplő nagyjából azonos, csak mindig más áll a reflektorfényben.

Molly abból él, h – kilétét sikeresen titkolva – a fél világnak, de legalábbis New Yorknak ad szerelmi tanácsokat. Mindig pontosan látja, mi lenne adott helyzetbe a jó döntés, ki kivel passzol össze stb., de a saját életéből kizárja a szerelmet, mert eddigi tapasztalatai miatt úgy gondolja, ő nem képes rá és csak összetöri mások szívét. A menő ügyvéd és womanizer Daniel is hasonlóan éli az életét, így amikor szemet vet a csinos Mollyra és az végre elmondja neki, h nem akar kapcsolatot, mert nem „képes rá”, a pasi el sem tudna képzelni jobb hírt. Addigra viszont már annyira megismerik egymást és „belegabalyodnak” egymás életébe, h persze sejthető, h nem maradnak meg egy kis kalandnál. Bár Morgan még görget néhány „szekrényből kihulló csontváz” formájában némi akadályt boldogságuk elé, a happy end garantált. Magam sem tudom, miért, de ez most nagyon tetszett és jól esett. Persze tudjuk, mi fog történni, sejtjük, h jutunk odáig, de ha mindez New Yorkban játszódik, könnyed és vicces, okos és szép szereplőkkel, akik még jópofák és szerethetőek is, ráadásul még néhány komolyabb téma is szóba kerül, hát akkor az engem megvesz kilóra. Ráadásul tetszett nagyon, ahogy Nicole Engeln olvasta a könyvet, ez nekem még pluszban hozzátett ezúttal.

Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

Sokat hallottam már erről a könyvről és most nálam is sorra került. A szlovákiai Korompáról származó zsidó fiatalember, Lale úgy került Auschwitzba, h a németek azt ígérték, minden családból egy főt elvisznek, de a családot békén hagyják, amíg legalább egy valaki nekik dolgozik (persze nem így lett). Az intelligens, jó modorú, több nyelven beszélő fiatalember önként ment, h védje a szüleit és a testvéreit. Már érkezésekor elhatározta, h túléli ezt a borzalmat, jöjjön bármi. Különleges lényének köszönhette, h kiemelték a tömegből és ő lett a tetováló, aki örökre megjelölte mindazokat az ártatlanokat, akiket a haláltáborba szállítottak. Fontos beosztásából adódóan aránylag szabadon mozoghatott a táborban, kapcsolatban volt a kápókkal, a foglyokkal, a lengyel munkásokkal. Ott dolgozott, ahol a szelekció zajlott, látta a kegyetlen Mengelét „válogatni”, volt a büntetőbarakkban, kivülről és belülről is látta a gázkamrákat és a rablás és megsemmisítés borzalmait. Kiváltságait és talpraesettségét arra használta, h minél több fogoly életét tegye egy kicsit elviselhetőbbé, h segítse őket a túlélésben. Lale ember tudott maradni a legembertelenebb körülmények között is.

A sok kegyetlenség és tragédia ellenére, a regényben és Lale életében végig ott van a remény is, hiszen a legnagyobb szörnyűségek közepette talál rá a szerelem, ami erőt ad neki, h túlélje. Mivel igaz történetről volt szó, nagyon örültem neki, h a megmenekülésük utáni életükbe is bepillanthatunk hőseinknek.

Eszébe jutott a kezdetekkor tett fogadalma. Túl kell élni, hogy meglássa, a felelősök megfizetnek ezért.

Nagyon érdekes a regény története abból a szempontból is, h felesége halála után döntött úgy az egykori tetováló, h szeretné elmondani a történetét. Fontos volt számára, h az, aki megírja élete regényét, ne zsidó legyen, vagyis ne legyen saját prekoncepciója. A szerző Heather Morris szerint katartikus élmény volt Lale számára, hogy végre elmondhatta mindezt valakinek, aki nem jelentett fenyegetést. Elképesztően sok könyv született már a témában, én is sokat olvastam, de még mindig vannak újabb és újabb aspektusai ennek a borzalomnak, ami még inkább megrázó, ha egy túlélú igaz történetéről van szó.

Juliana Weinberg: Audrey Hepburn und der Glanz der Sterne

Ez a könyv a híres színésznő Audrey Hepburn regényéletrajza, a német Ikone ihrer Zeit (Koruk ikonjai) sorozatnak a 2. része. Ez egyelőre 4 kötetes, de már előkészületben a következő 2 különleges női sors regénye. Ahogy azt itt már többször leírtam, alapvetően nem szeretem, ha egy „életrajzban” nem tudom, mi a fikció és mi a valóság, de ez itt különösebben nem zavart. Nyilván Hepburn életéről azért sok mindent lehet tudni, de persze azért nem az édesanyjával vagy a férjével folytatott beszégletésekig bezárólag;). A szerzőnek viszont ezúttal sikerült elérnie, h olvasás közben ne azzal foglalkozzak, h ebből most mennyi a kitaláció és mennyi a tény.

A gyerekkorát és a 2. világháborút Hollandiában átélő Audrey legfőbb vágya, h balerina legyen, de a háború alatti éhezést alaposan megsínylő lányt Londonban kegyetlenül eltanácsolják. Egy kapu bezárult, egy másik viszont szinte egyidejűleg kinyílt számára: színésznőként kap lehetőséget, amivel egy csapásra ismert és elismert lesz, sikert sikerre halmoz, saját maga számára is meglepő módon. A nézők és a kritika imádja, de azért az ő sorsa is jól mutatja, h senkinek az élete nem tökéletes. Házassága Mel Ferrerrel minimum érdekes, ráadásul a számára legfontosabb anya szerepért nagyon meg kell küzdenie és utána se dönthet saját maga a sorsáról. Az egyik rossz házasságból kerül aztán egy újabba, hajszolva a boldogságot, küzdve érte, de be kell látnia, h ez ebben a kapcsolatban is kilátástalan. Végül – amennyire ebből a könyvből kiderül –élete utolsó éveiben mégis megtalálja azt a társat, akit keresett. Egyrészről az 50-es években is olyan volt a sztárok élete, mint manapság: hírnév, pénz, exklúzív utazások, barátok, partik, másrészről viszont az internetet megelőző világban mégis még sokkal inkább megmaradtak és megmaradhattak normális embernek. Audrey Hepburnt egy rendkívül normális és intelligens nőként ismertem meg, aki soha nem vágyott arra a fajta sikerre, ami élete végéig kísérte, soha nem hajszolta azt, mégis az övé lett, talán ezért is. A sors különös fintora, h a magánéleti boldogság - amire mindig is sokkal inkább vágyott - viszont nem adatott meg neki igazán.