Karen Swan: Der Glanz einer Sternennacht

Először olvastam könyvként az egyik kedvenc „karácsonyi történet írómtól”, az eddigiek mind e-könyvben voltak meg. Mivel azok túlnyomó többsége nagyon tetszett, a mérce magasan volt, amit ezúttal nem sikerült megugrani. Végre elkezdték kiadni Swan könyveit magyarul, ez A karácsonyi parti címmel jelent meg.

Ezúttal Írországban vagyunk, a Lorne családnál. A történet rögtön úgy kezdődik, h az ország utolsó lovagja, a Lorne család feje december elején meghal. Ezzel vége a több, mint 700 éves családi történelemnek, a cím elveszik, mert három lánya nem örökölheti. Közülük kettő a családi vár mellett dolgozik, a legfiatalabb Willow viszont 3 éve hirtelen Dublinba kölözött és azóta vissza se nézett. A családjával való hűvös kapcsolata ellenére apja halál hírére megérkezik ő is. Kiderül, h a hatalmas birtok és vár egy igazi pénznyelő. A végrendelet mindenkit meglep, a várat ugyanis és ezzel a vagyon nagy részét, épp a tékozló Willow örökli. A lányban gyorsan felmerül a gondolat, h nem büntetés-e ez, hisz képtelenség fenntartani a hatalmas épületet, a felújítása pedig vagyonokat emésztene fel, az egyetlen lehetőség, az eladás, de persze ez sem könnyű feladat. Ehhez Willow sokkal érzelemmentesebben viszonyul, mint akár anyja, akár a nővérei, akik ott élnek. Majdnem 500 oldalon keresztül húzza a történetet, hogy aztán kb. 50 oldalon lerendezzen mindent és belecsepésszen néhány csavart, mert persze a karácsonyi happy end, mind a család, mind a három lány életében nem maradhat el. Nem egy rossz regény, de írt ennél már sokkal jobbakat is. Eleinte nem igazán hozza a karácsonyi hangulatot, ami csalódás volt és egyébként is szerintem a szokásosnál egy kicsit lassabban indult be a történet, valamint a szereplők sem nőttek annyira a szívemhez, mint általában.

Karin Bell: Winterküsse im Central Park

Ez a könyv a spotify hangoskönyvek ádventi kalendáriumában volt, bár a rendszert nem teljesen értettem, mindenesetre az egész könyvet nem lehetett egyben meghallgatni még, amikor elkezdtem, így hétvégenként hallgattam az újabb fejezeteket.

New Yokrban vagyunk, ahol Cathlyn a Macy’s áruházban dolgozik, tehetős hölgyek divat és vásárlási tanácsadója. Karácsony előtt egy ajándék miatt tér be ide Steven és amikor megátja a lányt egy neonszínű síruhában „parádézni”, azt hiszi egy elkényeztetett, gazdag vásárlóról van szó, akinek a mosolya elvarázsolja. Mikor újra találkozik a lánnyal, randira hívja. Persze a dolog az egyértelmű vonzódásuk ellenére sem ilyen egyszerű, hisz a jó családból származó 30 éves pasi, elvileg azért van még együtt a menyasszonyával, h apja politikai karrierjének nehogy ártson, mindez nagy botrány keretében derül ki, azzal együtt, h Cathlyn a Macy’s eladója. Az ő származásában van viszont még egy csavar, mert ennek ellenére sem szegény, az apja elismert, sikeres és gazdag üzeletember, de Cathlyn maga akar boldogulni. Amolyan modern hamupikpőke történet akar lenni, nem nagyon jött össze, szerintem. Összességében nagyon bugyuta, annyira kellemetlen párbeszédek vannak benne, h még hallgatni is kínos volt időnként.

Boldog karácsonyt!

Békés, boldog karácsonyt kívánok minden erre látogatónak és olvasónak!

Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel.

Müller Péter

Lili Eden: (K)ein Kuss unter dem Mistelzweig

Teljesen random kezdtem bele ennek a meghallgatásába és azt kell mondjam, az egyik legjobb idei karácsonyi történet kerekedett belőle. Tristan és Yuna, a két szomszéd gyerek, egész gyerekkorukban utálták egymást és kölcsönösen pokollá tették egymás életét.

Egymás iránti ellenszenvük felnőtt korukra sem múlt el, a jó polgári családból származó, Londonban tanuló és ott gazdasági területen dolgozó, elkondolkozó Tristan nem sokat tud kezdeni a hippi szülők lányával, Yunával, aki szókimondó, a mának él, de elkötelezte magát a hadseregnek és az orvosi egyetemet végzi. Sok éven át követjük a két szomszéd család karácsonyait, amikor hazatérnek a gyerekek és elkerülhetetlenül találkoznak. Megtudjuk röviden, mi történt velük az adott évben, Tristan évekig együtt van a rendkívül felületes és sznob Susannéval, de végül szakít vele és Londonból Münchenbe költözik mert rájön, h fontos a családja, fontos, h szerepet játszon az életükben. Yuna nem a tartós kapcsolatok híve, mikor végez az orvosival, dolgozni kezd, majd Szudánban szolgál. Az évek során lassan, de biztosan kezdenek érdeklődni egymás iránt, először csak meglepődnek a másikon, h az mégsem olyan felszínes, idióta, karót nyelt stb., mint hitték. Az eleinte felületes, rövid beszélgetéseket felváltják a kíváncsi kérdések és az őszinte érdeklődés. A szemünk láttára – vagy ez esetben inkább a fülünk hallatára – válnak felnőtté, gondolkodnak mindenről érettebben, értik meg, mik a fontos dolgok az életben. Nekem nagyon tetszett, h bár afelől nem lehet kétségünk az elejétől kezdve, hova fut ki a történet, de mindezt élvezhetően tálalta a szerző. Elmaradtak az életidegen, szirupos, bugyuta párbeszédek, helyettük végig megaradt a humor, a jó dumák.

Richard Dübell: Der Jahrhundertwinter

Ez egy kiegészítő könyvecske a Jahrhundert sorozathoz, de őszintén nekem kicsit úgy tűnt, h leginkább egy újabb bőrt húz le róla, sok értelmét nem láttam. Az 1. kötet 1871-ben fejeződik be, itt meg hirtelen visszaugrunk 1845 szentestéjéhez.

Már csak azért sem értem ezt, mert elvileg ez egy karácsonyi történet, ami végülis igaz, de egész másként, mint ahogy vártam volna. 2 szálon fut ez a kisregény: egyrészről a von Briest család, Alvin, Louisa és a kis Moritz, karácsonyra várják a vonattal érkező Pault. Mikor az nem érkezik meg, Alvin és az őket épp meglátogató Bismarck felkerekedik, h megnézzék, mi történt a vonattal. Miközben ők egy kisebb kalandot élnek át, a másik szálon Louise a kisfiának mesél egy középkori történetet a pásztorokról. Vagyis a regény fele egy teljesen más történet, a másik fele pedig sem túl érdekes, sem túl izgalamas és abszolút nem tesz hozzá az első kötethez, viszont anélkül is nehéz értelmezni szerintem.

Richard Dübell: Der Jahrhundertsturm

Ez egy összetett regény, több részes, a részek hosszúak, szóval nem meglepő, h az eleje kicsit döcögősen indult, mire mindenkivel megismerkedünk. Eleinte úgy tűnik, a szereplőknek semmi közük egymáshoz, de lassan összefonódnak a szálak és három sors. Az eredetileg egy párizsi jó családból származó, de lecsúszó Louiséé, a bajor lókötő Paulé és a porosz junker jónevű család kisebbik fiáé, Alviné.

A történet 1840-ben kezdődik és 1871-ig követjük a főszereplők életét. Ez egy fontos időszak a regény fő helyszínéül szolgáló Németország számára, hisz ekkor válik a vaskancellár, Otto von Bismarck irányítása alatt széttagolt kisebb-nagyobb királyságokból egységes állammá. Maga Bismarck is fontos és állandó szereplője a regénynek, általa mutatja be a szerző egy részről ezt a formálódó új birodalmat, a három főszereplő pedig a kor sokkal személyesebb aspektusát adja. Paul és Alvin élete egy ifjúkori kocsmai verekedés után örökre összefonódik, legjobb barátok lesznek, együtt építik a vasutat, uganazt a nőt - Louisét - szeretik egy életen át, dacolnak felkelésekkel és merényletekkel, együtt felnevelnek egy remek fiút, háborúznak és végül nyomozósdit játszanak – így lehetne ezt a sok száz oldalas regényt egy mondatban összefoglalni. Őszintén szólva nem teljesen erre számítottam, hanem talán egy kicsit klasszikusabb családregényre, itt nekem helyenként túl sok volt a konspiráció, az akció és valahogy pláne fura ebben a 19. századi milliőben a nő, aki ugyanolyan szerelemmel szereti egyre magasabb rangú katonatiszt férjét, Alvint és a szintén egyre magasabbra törő vasúti mérnököt, Pault. Az egyik teherbe ejti, a másik felneveli a fiát, később az asszony, hol az egyikkel, hol a másikkal él és éli meg a nem csillapodó szenvedélyes szerelmét. Közben felcseperedik a fiúk, Moritz, aki – tekintve, hogy mindhármuktól;) örökölt ezt-azt – szintén nagy karakterré formálódik. Összességében az volt az érzésem, mintha egy örökkévalóságig olvastam volna és valóban hetekig tartott, mire a végére értem. Nem rossz, helyenként izgalmas és érdekes, de valahogy a szereplők nem tudták a szívembe lopni magukat és összességében örültem, amikor végre a végére értem.

Nadin Maari: Die Chocolaterie der süßen Herzen

Julie napjait a kis, Berlinhez közeli csokiboltjában tölti, ahol trüffeleket, csokis sütiket, forró csokit kínál. Imádja a boltocskáját, a sok-sok kedves embert a környezetében és az életét a vőlegénye, Lukas oldalán a nagymamája egykori házában. Az ádventi időszak viszont napról-napra rádöbbenti a lányt, h valami nem stimmel az életében.

Julie csupaszív, mindenkinek segíteni akar, megoldani mindenki helyett a problémákat, még akkor is, ha ezzel a saját életében okoz újabb nehézségeket. Csapnivaló időérzékkel és priorizálással van megáldva ráadásul, szóval minden nap kizárólag a túlélésre játszik, mindent elfelejt, mindenhonnan elkésik. Miközben – többek között - azon van, h megmentse a testvérei házasságát, egyre inkább úgy tűnik, ezzel egyre messzebb kerül a sajátjától. Végül azonban a jó „elnyeri jutalmát” hisz mindazok, akiknek önzetlenül segített összefognak érte és karácsonyi idillel zárul ez a jó kis hangulatba hozó regény, amit én ismét a spotifyn hallgattam. Ez egy igazi, szívmelengető karácsonyi történet, szerethető szereplőkkel, sok-sok csokival és hóval, szóval ideális az ünnepi készülődéshez. Ez egyébként az un. Sweet Romance sorozat 4. része, de mivel ezek nem összefüggőek (bár mindegyik kis kávézók, cukrászdák és fagyizók tulajdonosairól szól és Berlin körül játszódik) egyáltalán nem volt zavaró, h az első 3 részről még csak nem is hallottam.