Szécsi Noémi: Egyformák vagytok

Ez a Nyughatatlanok trilógia 3. része, de ahogy már írtam, ezeket lehet egymástól függetlenül is olvasni. Csak sajnos azt kell, h írjam, h ez még a trilógia részeként is nehezen volt értelmezhető, tartok tőle, h önmagában még inkább így lenne. Sajnos az volt az érzésem, különösen a könyv első felében, h a 3. részre teljesen elvesztettem a fonalat.

Pontosan ez a bajom a kortárs irodalommal, amivel itt szembesültem: olyan, mintha egy kis részét olvasnám egy leírásnak, történetnek, minden kontextus nélkül és nem is nagyon találtam fogódzókat, ráadásul egy idő után már nem is nagyon törtem magam, borzalom volt. Aztán kiderült, h nincsenek is fogódzók, csak Emília és Eliza, a két 40-es barátnő, akik valami lakásétteremben vannak. Persze közben ugrálunk időben és térben ide-oda. Kb. a felénél bukkan fel egy amolyan mellékszálban a „Bárdy kompánia”, az első két kötet szereplői, sok „érdekesen” tálalt személyes tragédia, furaság és szenvelgés közben. Biztosan össze kellett volna rakni itt valami nagyon magas röptűt, de őszintén…nekem semmit nem sikerült, örültem, amikor végre végeztem vele, mert bár egyre rövidebbek lettek a trilógia regényei, de egyre nehezebben olvashatóak is számomra.

Renée Rosen: Cosmopolitan - Die Zeit der Frauen

Helen Gurley Brown története ez a könyv, amit hangoskönyvként hallgattam. Sosem hallottam ezelőtt róla, de ő volt az a nő, aki a Cosmopolitant azzá tette, ami ma. Ő beszélt először Cosmo girlről és ő kezdeményezte, h nyíltan beszéljenek a szexualitásról, a nők szexuális és egyéb igényeiről, de emellett néhány zseniális és nagyon előremutató PR fogással is előrelendítette a lap sikerét, amit épp be akartak szüntetni.

Persze mindez a 60-as évek amerikájában nem ment könnyen, minden egyes lépésért meg kellett küzdenie. Az elbeszélő a fiatal Alice, aki frissen New Yorkba érkezve fotós akar lenni, de végül Helen titkárnője lesz. Hirtelen az intrikák és játszmák középpontjába kerül és bár a két nő útja csak néhány hónap erejéig fonódik össze, örökre meghatározó lesz a fiatal nő életében és érdekes bepillantást enged a Cosmo alakulásába. Ami meglepett, h a főszereplő Alice fiktív figura, Helen viszont nagyon is valóságos, ahogy a Cosma sztori is. Azért lepett meg, mert ha Helenről akart írni a szerző, az eléggé csak a periférián sikerült, amolyan mellékszereplője lett csak a könyvnek, bár tagadhatatlanul fontos. Ennek ellenére egészen tetszett ez a hangoskönyv, mert egy ismeretlen világba kalauzolt el.

Szécsi Noémi: Gondolatolvasó

Elvileg a Nyughatatlanok trilógia részei egymástól függetlenül is megállják a helyüket, hát nem tudom, még úgy is, h rögtön az első rész után kezdtem ezt, vagyis a 2. részt olvasni, volt bennem jó pár kérdőjel, főleg eleinte. Ráadásul kicsit olyan szempontból is csalódtam, h az első rész elég meglepően ért véget, ennek valamiféle folytatását reméltem, vagy legalábbis azt, h a zárójelenetnek lesz jelentősége a folytatásban, de egyiket sem kaptam meg.

Az első részben már megismert kisfiú, Fülöp ezúttal a mesélő, aki közben fiatalemberré cseperedett ebben a hideg-rideg, furcsa magyar-skót családban és akiről közben végérvényesen kiderült, h süketnéma. Az első kötet főszereplői, a szülők immáron csak mellékszereplők felnőtt gyermekeik életében, a középpontban Matild és Fülök állnak, akik Franciaország városai ill. a magyar vidék és a főváros között keresik a szerencséjüket és boldogulásukat. Bizonyos szempontból folytatódik az első részben elkezdett család története, más szempontból viszont több – fontosnak tűnő – történetszálat teljesen ignorál. Nincs igazi csúcspontja a regénynek, nyugodtan folytatódhatott volna még, vagy akár előbb is véget érhetett volna. Nem igazán lett a kedvencem.

Szécsi Noémi: Nyughatatlanok

A várólistámon volt a könyv, elég hosszú időbe telt, mire a trilógia mindhárom része meglett, akkor akartam csak elkezdeni az első rész olvasását. A regény egy brutális jelenettel kezdődik, amikor is egy családot kegyetlenül lemészárolnak, aztán látszólag egy teljesen más történet kezdődik, külföldön. A szereplők olyan magyar családok, akik az 1848-as forradalom és szabadságharc után emigrációba kényszerültek.

A középpontban Bárdy Rudolf és családja áll, skót felesége és két gyermekük Matild és Fülöp. Költöznek innen-oda, hol Franciországban élnek, hol Belgiumban, ugyanazokkal a magyarokkal járnak össze, miközben mindig pénz szükében vannak és otthonról várják a híreket, na meg az apanázst. Nagyon szeretem, ahogy Szécsi Noémi ír, ezúttal is nagyon tetszett ez, annak ellenére is, h a történetet egy kicsit „kevésnek” éreztem. A regény befejezése viszont meglepőre sikerült, ami megmagyarázta számomra a történet folytatását.

Elmar Jung: Alles wegen Dänen!

Egy újabb könyv, amit egy német írt, aki az adott országban él, ezúttal Dániában. Az országról már több ilyen jellegű könyvet is olvastam, ill. magam is jártam már ott, ezért sok minden nem jelentett újdonságot.

Elmar, aki már tanulmányai alatt egy szemesztert az északi országban töltött, úgy dönt, h immáron újságíróként is ott próbál szerencsét, néhány lap északi tudósítójaként. Itt persze realisztikus énem szokás szerint ismét megszólalt, mert többször is említi, h a.) nem igazán vannak olyan hírek, amik a nagy világot érdekelnék, b.) ha még vannak is, akkor is általában háttérbe szorítják őket más, nagyobb országok történései, de akkor hogy lehet ebből megélni? Ráadásul Dániában, ami egy nagyon drága ország!? Erre nem kapunk választ. Elég gyorsan megismeri a barátnőjét, a dán Sarát, akivel aztán össze is költöznek és a könyv nagy részében az ő családdá válásuknak leszünk a tanui, amikor kiderül, h kisbabát várnak és életüket egészen a fiúk születéséig követhetjük. Sok mindenről szó esik közben, a királyi családtól a bringázáson és a Smørrebrødon át a hyggéig. De az egészségügyi rendszerbe, a politikába, a gasztro világba is kapunk egy kis bepillantást. Az egész könyvet végigkíséri Elmar német rendszámú autójának horrorja, ami szó szerint annyiba kerül, mint maga a verda és ha nem jelenti át, még nagyobb büntetésre számíthat. Tetszett a könyv, csak 2 dolog volt, ami annyira nem jött be. Egyrészről a szerző időnként nagyon „tipikus német”, felsőbbrendűsködik, pökhendi és mindenben talál kivetnivalót, másrészről a történetei jók, szerintem nem sok kellett volna hozzá, h egy kicsit „jobban összeálljon” a könyv, ami jót tett volna még neki.

Mhairi McFarlane: Ich glaub, ich will

Ez igazából egy kisregény, az írónő – szerintem – első regényének, a Wir in drei Wortennek (magyarul Hello, szia, szeretlek!) a „folytatása”. Csak 102 oldal, én hangoskönyvként hallgattam a spotyfin, úgy gyenge 2 és fél óra volt.

Rachel és Ben - az előzményregény főszereplői - végre együtt vannak, boldogok együtt, de persze egy kapcsolatban vannak nehézségek. Ráadásul épp felbukkan mindkét oldalon valaki, aki fejtörést okoz a kapcsolatukban. Amikor világossá válik Rachel számára, h a házasság témához is teljesen másként állnak, bepánikol egy kicsit. Kb. az utolsó percekig nem igazán értettem, h erre miért volt szükség, de sikerült olyan – persze egyáltalán nem meglepő – lezárást találni, amivel kerek lett a történet. Persze a „Miért volt erre szükség?” kérdését továbbra sem értem teljesen, erre azt találtam, h sokan követelték az írónőtől a nagy sikerű törénet folytatását.

Tash Skilton: Morgen schreib ich dir ein Happy End

Háááát, ez nekem megint nagyon hosszú és sablonos volt, persze mit várok…

Zoe és Miles egy – nekem – meglehetősen fura munkát űznek New Yorkban, mindketten „szellemíróként” dolgoznak, de nem könyveket írnak, hanem üzeneteket a társkereső odalakra, vagyis a kevésbé talpraesett, jól író embereknek segítenek a chatelésben (vagyis helyettük chatelnek) és akár egy személyes randin is segítséget nyújtanak, pl. head seten keresztül:O. Véletlenül ismerkednek meg egy kávézóban, ahol mindketten dolgoznak és ahol nagy csatákat folytatnak minden nap a legjobb asztalért. Utálják egymást, froclizzák egymást, miközben mindketten éppen beleszeretnek az ügyfelük aktuális randi partnerébe, nem is sejtve, h egymással leveleznek, a védenceik nevében. Lassan aztán mindenre fény derül és rájönnek, h egymásba szerettek bele az üzenetek alapján, persze elkerülhetetlen a végére még némi félreértés a teljes happy end előtt.