Vladimir Nabokov: Lolita

Ez is azon könyvek közé tartozik, amit bár már régóta el akartam olvasni, de valószínűleg ennyiben is maradt volna a dolog, ha nincs a Várólista. A címet olvasva, hallva valószínűleg mindenkinek van elképzelése arról, miről szól a regény, hisz Nabokov címszereplőjének, Lolitának neve fogalommá lett, rögtön tudjuk, mire, kire is gondoljunk.

A főhős Humbert gyerekkori szerelme tífuszban halt meg, még felnőtt korában is őt keresi a nőkben, talán ezért vonzódik betegesen a gyereklányokhoz. Megnősül, abban a hiú reményben, h talán így sikerül elnyomnia magában perverz vágyait, de ebben ő sem hisz igazán, nem is sikerül. Amerikába kerül negyvenes évei elején egy csendes kisvárosba bérlőnek anyához és lányához, a kislány igazi nimfácska, 12 éves tündérke Dolores Haze – Dolly, Lo, Lolita. (Egyébként maga a nimfácska szó is Nabokovtól származik, a nimfák görög mitológiai nőalakok, a szépség és termékenység megtestesítői, míg a nimfácskák olyan fiatal lányok, akik nagy szexuális vonzerővel bírnak.)
A pasi teljesen beleesik, igyekszik úgy rendezni a dolgokat, h beszippanthassa a kislány illatát, hozzáérjen, rajong érte, de közben figyelnie kell arra, h ez senkinek se tűnjön fel. A véletlenek különös összejátszása révén hamarosan már a kislány egyedüli hozzátartozójaként, gyámjaként hozza el Dollyt a nyári táborból és alig várja, h beteges képzelgéseit megvalósítsa. Minden várakozását felülmúlja azonban a 12 éves kis bestia, aki maga csábítja el Humbertet, majd kiderül, h már komoly szexuális tapasztalata van. Ezután kezdetét veszi 1 éves (1947-48) kalandozásuk keresztül-kasul Amerikán, vad éjszakákkal és csipkelődő nappalokkal, kölcsönös függésben, érzelmi viharok közepette 40 000 km-t megtéve. Lo igazi kis boszorka, éjjel-nappal az őrületbe kergeti a pasit, csak másképp. Humbert egyszerre volt a nimfácska birtokában és rabszolgaságában. A furcsa „pár” sok mindenen ment még keresztül a történet végéig és bár a hosszú utazás nem csak a szereplőkent, hanem időnként engem is fárasztott és untatott, mégis alapvetően végig fenn tudta tartani az író az érdeklődésemet, kíváncsi voltam, mi lesz velük, hogy végződhet egy ilyen beteges kapcsolat.
Nabokov jól ábrázolja Dolores figuráját, az egyik percben korának megfelelő kislány, gyerek, a másikban viszont csábító, romlott végzet asszonya. Viszont a könyv második felében nagyon keveset tudunk meg róla, Humbert sokkal kevésbé figyel rá, inkább arra koncentrál, h ne lepleződjenek le valamint hogy kifürkéssze és megakadályozza a lány terveit, akit aranykalitkába zárva tart.
A végére a Humbert által mesélt regény nagyon zavarossá vált, simán azt gondolnám, h beleőrült ebbe az egészbe és ez tükröződik a szövegen is.
Miután a témája miatt évekig nem talált kiadót, 1955-ös megjelenésekor először botránykönyv, majd persze bestseller lett a regényből. Sokan pornográfnak ítélték, mások ezt várták/várják tőle. A szerző célja viszont a belső vívódás ábrázolása, az emberi lélek nyomorúságának művészi bemutatása és bár tartalma merész, de nem buja vágyakat akar gerjeszteni. Bár Nabokov sokat sejtet, de nem bocsátkozik merész leírásokba. Ennek ellenére is durva helyenként, az utalások, a gondolatok, na meg a „kapcsolatuk” ténye is perverz, időnként undorító, máskor megdöbbentő. Egy lektor anno, a könyvet olvasva úgy vélekedett, hogy a vén Európa megrontja az ifjú Amerikát, de volt aki fordítva látta, szerintem sem lehet egyértelműen fekete vagy fehér a helyzet. Persze kézenfekvő elítélni a disznó férfit, akinek megszállottságát szemléletesen ábrázolja a szerző, akinek belelátunk beteg gondolataiba, de azért fontos része a történetnek és szerintem alaposan árnyalja is azt, h Lolita sem az a kis szende szűz, akinek gondolnánk.
A könyv további érdekessége, h a szerző angolul írta, majd felkérték, h fordítsa le anyanyelvére, oroszra, amit bravúrosan hajtott végre, olyannyira, h a két szöveg időnként oldalakon keresztül nem egyezik. A regény az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is megtalálható.
Kétszer vitték filmre eddig, 1962-ben Stanley Kubrick, 1997-ben pedig Jeremy Irons főszereplésével Adrian Lyne, sőt Sting egykori zenekarát, a The Police-t is megihlette a történet, az 1980-ban megjelent Don´t Stand So Close To Me c. számukban a Lolita témát dolgozták fel.

Marc Elsberg: Der Fall des Präsidenten

Kirakósszerűen áll össze az izgalmas, több szálon futó történet, de összeáll, ami szerintem jó hír. Előfordult már velem hasonló izgalmas regényeknél, h bár alig tudtam letenni, a végén mégis csalódott voltam, mert nem sok minden sült ki az egészből, szerencsére itt nem ez történt.

A történet erősen kezdődik: a volt amerikai elnököt letartóztatja a Nemzetközi Törvényszék (ICC) Athénba érkezésekor, először nem is nagyon lehet tudni, miért. Azonnal kitör a diplomáciai őrület. A hivatalban lévő amerikai elnök az újra választásért küzd és nem engedhet meg magának egy botrányt. A Fehér Ház a Nemzetközi Törvényszéket és az Európai Unió tagállamait fenyegeti. Az ügyön évek óta dolgozó, fiatal ügyvédnő, Dana Marin számára pedig megkezdődik a harc a túlerőben lévő ellenfelekkel szemben. Akárcsak a legfontosabb tanújának, akinek vallomása megbuktathatja a világ egykor leghatalmasabb emberét. Az amerikai titkosszolgálatok máris a feljelentő nyomában vannak, miközben egy különítmény arra készül, hogy erőszakkal kiszabadítsa az exelnököt, hogy minden eszközzel megakadályozza a Hágába való átszállítását... Mindez megspékelve sok-sok akcióval, fordulattal, fifikás húzásokkal, miközben megismerjük a főszereplőnő múltját, személyes indíttatását is az ügyben. Pörgős, gondolkodós és elgondolkodtató olvasmány, tetszett.

Maxim Wahl: Das Savoy - Geheimnisse einer Familie (Band 3)

A 3. kötet 1940-ben kezdődik, amikor a 33 éves Violet gyereket vár. A nő a Savoy hotel ismert, elegáns és körülrajongott tulajdonosa és vezetője, de férfi nélkül az oldalán.

Tragédia árnyékolja be a babavárást, felsejlik egy új szerelem, da a háború, mindig ott van, megakadályozva a boldogságot. Dráma, dráma hátán, a hotelben, Violet magánéletében, a kislányával. Újra feltűnnek az eddigi szereplők, akiket már régi ismerősként üdözölhetünk és persze vannak jól felépített új szereplők is, akik közül néhánnyal igazi meglepetést tud okozni a szerző. Ezúttal kevesebb a krimi, de a valóság – a háború - bőven sok is a maga szörnyűségeivel. A történet épp szenteste ér véget, a reménnyel. Továbbra is tetszik, a szívemhez nőttek a szereplők, kíváncsian várom a folytatást, ill. a befejezést a 4. részben.

Gyurkovics Tamás: Akcentus

Kimondottan tetszett az első könyv – a Mengele bőröndje – amit Gyurkovicstól olvastam, ezért vettem meg ezt is. Lugosi Béláról szól a regény, aki egykor Drakulát játszotta Hoolywoodban, életéről azonban „fordított sorrendben” olvashatunk. Így már az első fejezet végén a filmsztár halálánál vagyunk és már ebből a kb. 40 oldalból is kiderül, h nem volt egy fáklyásmenet Lugosi élete.

Teljesen olyan – és valószínűleg így is történt – mintha Gyurkovics lineáris fejezetekben írta volna meg a regényt, majd amikor kész volt vele, egyszerűen fordított sorrendbe rendezte őket. Én nem szeretem, ha egy elbeszélés nem lineáris, különösen akkor, ha az – szerintem – nem tesz hozzá a történethez, ahogy itt. Számomra, különösen az elején elég nehéz volt értelmezni az olvasottakat, mert erre nem voltam felkészülve, ráadásul semmi évszám, semmi nem segíti az eligazodást az útvesztőben. Lugosi Béla, akit megismerünk a regény lapjain igazi bohém művész, aki a még meg sem keresett pénzt is már háromszor elköltötte, nagyzol, iszik, kábítószerezik, habzsolja az életet és a nőket, érzékeny, ha saját magáról van szó, mindenki mással inkább érzéketlen. Drakulával először egy színdarabban hódítja meg Amerikát, majd filmen az egész világot, ekkor kezdődik az a tendencia, h már a következő film/szerep/munka gázsiját költi, ami még sehol sincs. Sikere és az, amire talán predesztinálva lehetett volna, nem folytatódik. Kisebb-nagyobb film- és színázi szerepek tömkelegét játssza még el, de az igazi nagy siker már elmarad. Ebben bizonyára szerepet játszott magyar akcentusa és magyarsága is, amit soha sem tudott és akart levetkőzni, ez végig kísérte nem csak a regényt, hanem Lugosi életét is. Állandó vesszőparipám az életrajzi jellegű regényeknél, h mennyire hitelesek, reálisak vagy inkább fikciók? Itt erről annyit lehetett megtudni, h Gyurkovics rendelkezésére bocsátották a készülőben lévő Lugosi monográfia kéziratát annak szerzői, ami mindenképpen a komoly életrajzi tartalom mellett szólhat. Viszont a regény mesélője, Lugosi titkára, Zazi, kitalált szereplő, ami viszont nem feltétlenül a „hitelesség” mellett szól. Ez a szereplő egyébként szerelmes a főnökébe, ezért Gyurkovics szerelmes regényként tekint a könyvre, ami engem azért eléggé meglepett. A szerző egyébként saját bevallása szerint szeret olyan történetekkel dolgozni, ahol vannak fix pontok és valódi adatok, de az üres foltokat a fantáziájával töltheti ki, ezt láthattuk itt és már a Mengele bőröndjében is. Bár mindennek ellenére is tetszett a regény, nekem biztosan jobban tetszett volna lineárisan elbeszélve.

Maxim Wahl: Das Savoy – Schicksal einer Familie (Band 2.)

A 2. rész 1936-ban kezdődik, néhány évvel az első kötet befejezése után. Violet vezeti immáron a legendás londoni Savoy hotelt, bár nagyapja él még az ellene elkövetett „merénylet” után, de valódi életre és cselekvésre már nem képes.

Bár a fiatal nő jól végzi a dolgát és beleszokott a hotel körüli teendőkbe és kötelezettségekbe, mégis sokszor úgy érzi, nem erre vágyott, nem ezt szeretné csinálni. Ráadásul a magánéletében sincs senki, így örömmel fogadja el az előkelő és jóképű francia márki ajánlatát, h tartson vele Berlinbe, a olimpiára. Egy-egy szereplő sorsának alakulása ill. kisebb beszélgetései kapcsán azért értesülünk róla, h a háttérben zajlanak az események és megállíthatatlanul robogunk a világ történelmének egyik legsötétebb időszaka felé. Ezzel szembesül Violet is a náci Berlinben, ráadásul kísérője sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így vissza akar menni Londonba. A francia márki viszont nem engedheti vissza, hisz a terv, ami miatt Violetnek el kellett hagynia a hoteljét, még nem valósult meg. Itt ismét krimibe megy át a történet, a Savoy igazgatónőjét „túszul ejtik”, majd kezdődhet a nyomozás, h mi is történik a brit főváros egyik legelegánsabb hoteljében? Őszintén erre még én is keresem a választ, már kezd körvonalazódni a kép, de talán a 3. kötet után okosabb leszek.

Katja Maybach: Die Stunde der Schwestern

Már két könyvet is olvastam a német írónőtől és ezúttal sem csalódtam benne. Berenice Párizsban él férjével, Hippolyte-tal egy családi tragédia után, ami úgy tűnik, a kapcsolatukat is tönkre teszi. A nő egy divatházban dolgozik, majd férje visszamegy Saint Emile-be, ahonnan mindketten származnak és visszavásárolja a családi szőlőbirtokot.

Berenice élete akkor vesz 180 fokos fordulatot, amikor személyesen találkozik a híres divattervezővel, akinek dolgozik és aki megdöbbenve "Fleur"-ként szólítja meg. Nem sokkal később hasonló élményben van része, majd kiderül, h Fleur az 1950-es években ismert nemzetközi modell volt, de egy nap nyomtalanul eltűnt. Ki az a Fleur, miért és hová tűnt el és főleg miért hasonlít rá Berenice megszólalásig? Ezek a kérdések gyötrik főhősnőnket is, aki nyomozni kezd, de kérdései először a szülei hallgatásának falához, végül pedig egy szörnyű családi titokhoz vezetik. Miközben egyrészről addigi élete összedől, rájön, h a problémáik ellenére, mégis még mindig a férjét szereti. Az írónőnek sikerült az elejétől a végéig fenntartani a feszültséget, a regénye nagyon jól megírt, olvastatta magát. A könyv az idei várólistámon szerepelt.

Maxim Wahl: Das Savoy – Aufbruch einer Familie

Ez a 30 éves felölelő Savoy négy részes első része, amit spotifyn hallgattam meg. A történet 1932-ben kezdődik, amikor a fiatal, emancipált Violet, aki a család legifjabb sarjaként a Savoyban nőtt fel, a BBC-nek ír első női szerzőként.

A fiatal nő keresi önmagát, az útját és közben 2 férfival randevúzik, mígnem a család fejét, a nagyapját különös körülmények között szélütés éri. Innentől kezdve kicsit krimibe megy át a történet, Violetre bízza nagyapja a hotelt, aki a hotel hűséges alkalmazottaival együtt nyomozni kezd, mi is történhetet Sir Lawrence-szel, aki a Savoy szimbóluma. Innentől kezdve ez áll leginkább a történet középpontjában, a fiatal nő vívódásai a kötelessége és a vágyai között, mind szakmai, mind szerelmi téren kissé perifériára szorulnak. Érdekes volt a világ egyik leghíresebb hoteljének kulisszái mögé pillantani, ebből érdekes lett volna többet kapni, kíváncsian várom, milyen irányba megy el a folytatás.