Mary Hooper: Édességek kicsiny boltja

Hannah a pestissel együtt érkezik Londonba a 17. században, hogy nővérének , Sarahnak segítsen a kis édességboltjában, ahol marcipánt készítenek, cukrozott ibolya- és rózsaszirmokat árulnak. A lány kezdetben le van nyűgözve a város forgatagától, örül, h ott lehet, így nem nagyon vesz tudomást a szörnyű kór közeledtéről, pedig az feltartóztathatatlan. Az emberek mindenféle füveket rágcsálnak, nyúllábat tartanak a zsebükben, abrakadabra feliratos papírtól várják (!), h távol tartja tőlük a halálos kórt. Minden héten ezrek halnak meg, ha egy házban megbetegszik valaki az egész házat, összes lakójával lezárják és egy haláleset után is még további 40 napig ott kell maradniuk, ezzel az egész családot/háznépet halálra ítélik.


Mindenki igyekszik valami praktikát kitalálni így Sarah és Hannah is, egyrészről, h segítsenek, másrészről, h megéljenek valamiből, hisz az embereknek más problémáik vannak, mintsem hogy édességet vegyenek, viszont, ha annak kedvező a hatása a pestis ellen, mindjárt más a helyzet. A naturalisztikus leírások és az embertelen állapotok közé még egy kis szerelmi szálat is sikerül belecsempésznie az írónőnek, Hannah szívét rögtön első találkozásukkor rabul ejti a patikus inas, Tom.
Végül a két nővér más tragédiájából tudja megcsinálni a saját szerencséjét, hamis egészséglevéllel kijutnak a fertőből és megmentenek egy pici életet is, ezzel teljesítve egy anya utolsó kívánságát.
Találomra kezdtem olvasni a könyvet, de a cím alapján egyáltalán nem ezt vártam. Ennek ellenére nem mondom, h nem tetszett, hisz az írónő alapos képet fest a 17. századi Londonról és a szörnyűségekről, amit érdekesnek, bár időnként hátborzongatónak, találtam.