Az egyik főszereplő, Margaret, antikváriumban dolgozik az édesapjával, mióta az eszét tudja nem érdekli más, csak a könyvek és az olvasás. Kizárólag már elhunyt írók könyveit olvassa, elfeledett, jelentéktelen szerzők életrajzával foglalkozik. Egy este kap egy levelet a leghíresebb kortárs angol írónőtől, Vida Wintertől, melyben arra kéri, írja meg az önéletrajzát. Ez azért is ígérkezik érdekes vállalkozásnak, mert semmit nem tudni róla, még az igazi nevét sem. Minden egyes megjelent könyve után mást és mást mesélt magáról, h mi az igazság, senki nem tudja. Az interjúra készülve kerül először kapcsolatba Vida Winter műveivel és egyből beszippantják, magukkal ragadják a történetei, így kíváncsian várja az írónő saját történetét.
Egy nagyon morbid történet bontakozik ki, csupa fura ember, titkok, ármány, misztikum, vérfertőzés, erőszak, téboly, halál, betegség és az ikrek. Mind Margaret, mind Vida Winter iker, vagy legalábbis úgy tűnik…de számomra túl lett ragozva ennek a forszírozása, idegesítőnek, soknak éreztem az ezzel kapcsolatos leírásait. Ezt tetézi még, h borzasztóan túlzásba viszi az írónő a rejtélyeskedést, de teljesen feleslegesen. A nagy durranás a végén elmarad, amit ennyi titokzatoskodás után vártam volna, van benne egy csavar, de az koránt sem olyan, ami megérte volna az előző 450 oldalt…miután már teljesen kiidegelt, ezzel a vontatott túlmisztifikálással, már nem tetszett az egész.
Tipikusan az a könyv, aminek a legjobb a fülszövege, az tényleg rendben van, izgalmas, de ennyi, ennél többet nekem a 454 oldal sem adott.
Érdekelte volna pl. még az ünnepelt írónő élete is, miután azzá vált, akivé, hogy vált azzá, aki lett, mi történt a szereplőkkel, miután kb. 16-17 éves korukban abbahagyja az elbeszélést, a következő több, mint 60 évben nem történt semmi érdekes…?
Borzasztóan elnyújtotta, nagyon untam és kimondottan mérges lettem, csalódás volt, átverve éreztem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése