2012. január 26., csütörtök

Kerstin Gier: Auf der anderen Seite ist das Gras viel grüner

Már egy ideje szerettem volna valami igazi kis könnyed chick-litet olvasni, de nem jött össze, mert amikbe belekezdtem (Wachstumsschmerz, Goldstück) komolyabbnak mutatkoztak, ez viszont tökéletes választás volt.


A főszereplőnő, a sikeres vállalati tréner Kati, akinek kissé döcög a házassága orvos férjével, Felixszel, mikor felbukkan az életében valaki, akibe rögtön beleszeret. Amikor éppen komolyan felvetődne a választási lehetőség a férje és Mathias között, balesetet szenved és visszakerül a múltba, a 6 évvel ezelőtti életébe, amikor még szingli volt.
Ügyesen manőverezik a múltjában, h elkerülje a férjével való első találkozást, hisz lelkiismeret furdalása van, h beleszeretett valaki másba, így tudatosan meg akarja változatni a múltat ha már hirtelen oda csöppent. Szeretné irányítani, de legalábbis befolyásolni a jövőt: elkerülni a malőröket a nővére esküvőjén, szerelmi ügyekben segíteni a kolléganőit és persze a saját életének is kicsit más irányt akar szabni, arról nem is beszélve, h elég jól lehet kaszálni pl. sportfogadással, ha az ember kicsit oda figyelt pl., h ki nyerte a foci vb-t;). Ám a sors nem hagyja magát, nem lehet csak úgy kényünk-kedvünk szerint irányítani és elkerülni sem.
Lehet, h van valaki, aki vonzóbb és minden szempontból tökéletes, vagy legalábbis annak tűnik és az ember, ha lehetősége lenne, rögtön vele kezdene mindent újra, Katinak megadatik ez a lehetőség, élni is akar vele, mégis be kell látnia, h minden „észérv” ellenére a férje az, akit választania „kell”, gyönyörű kék szemek, nagyon jó és jófej pasi Matthias ide vagy oda.
Egyébként nem szeretem a „megmagyarázhatatlan” dolgokat (mert hát ez az időugrás eléggé az;)), különösen az ilyen chick-litekben, de itt nem zavart mégsem, mert jól volt megírva és kitalálva az egész. Tetszett az a sok-sok idézet is, Konfúciusztól Audry Heapburnig, Woody Allenen és Stingen át, amik épp mindig a megfelelő szituációnál bukkantak fel.
Jót tett az írónőnek a fantasy-s kitérő (Időtlen szerelem), a regény igazán humoros, izgalmas és tetszett, h nem annyira egyértelműek és előre láthatóak a dolgok, mint a Halálom után felbontandóban.
A történet megmagyarázza az első blikkre talán kicsit fura borítót, a címet (A másik oldalon a fű sokkal zöldebb) viszont kicsit sutának érzem, kíváncsian várom, hogy fogják magyarra fordítani. A könyv egészen friss, tavaly novemberben jelent csak meg, magyarul tehát még nem kapható, de gondolom ez csak idő kérdése, hisz egyre népszerűbbek az írónő könyvei itthon is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése